Szakértői, az.
A bajnaista politikátlan politika bírálatát már elvégezte Navracsics bloggertárs, ezzel nem is untatunk senkit. Időközben az egyik nagyonszakértő már vissza is lépett, de nem ám azért, mert kartellezett az a cég, amelynek egyik vezetője volt, de nem ám: hanem mert a mi hidegháborús viszonyaink nem teszik lehetővé a szakszerű kormányzást és az országért való tenniakarást.
Így a gazdasági válság kezelésének éppen gazdasági miniszter nélkül vágunk neki, de Hónig Péter (az MSZP ajándéka a Jávor Pál-rajongóknak) ellátja majd ezt is. Ficsor Ádám fikázásának viszonylag alacsony a sportértéke, ugyanakkor szomorúan állapítom meg (Lelky Lola morális imperatívuszaitól mentesen), hogy egyházam egy ilyen fiatalon is jól fejlett téeszelnökkel ajándékozta meg nemzetét. Mondott rurális kém egyszer előttem állt a sorban a budaörsi Osanban a barátnőjével és amúgy (már ha el tudok vonatkoztatni attól a ténytől, hogy a Mágus táskahordozója volt, de hát hogy tudnék) nem volt ellenszenves: vásárolni tud.
Herczogról, Balázs Péterről és Oszkó Péterről készséggel elhiszem, hogy értenek ahhoz, amiről beszélnek. Bár utóbbi esetében nem tudok szabadulni a tudattól, hogy a kilencevenes évek közepén az egyetemi menzaként funkcionáló Bölcs Bagolyban még kockás flaneling-Nirvana séró kombóban nyomuló Oszkó igazából a magyar politikában már így is túltengő ex-HÖK-ös vonalat nyomja, nagyjából az Almássy Kornél-Gémesi Ferenc irányban.
Azt persze mindegyiküknél hozzá kell tenni a szakértős kommunikáció keretében, hogy „majdnem helyettes-osztályvezető lett az Orbán-kormányban, de lekéste a páternosztert”, „együtt teniszezik Stumpf Istvánnal” meg az illető „Deutsch Tamás lyuksógora”: ez Karvalits Ferenctől Bozókiig mindig ugyanaz a rizsa, egy kérdés már ki is van pipálva a kötelező 168 Óra-interjú elején vagy a Pungor András jegyezte dadaista glosszákban.
Na, de a többi
Ezek tüntetik el a bizonyítékokat kezelik nekünk a válságot? Molnár Csaba, aki mind dikciójában, mind mimikájában fájdalommentesen idézi fel volt mentorát, nem is szólva identitásalkotási szenvedélyéről és blogjának hangvételéről. („Ne gondolja senki, hogy a meghallgatások merőben formalitások lennének" - áh, meg sem fordult a fejünkben, hani.) Aki életrajzában épphogy csak az általános iskolai rajzversenyen elért negyedik helyezéséről nem számol be. Itt van „a társadalompolitika összehangolásáért felelős” Lusta Dick, akinek feltétlenül ott kell lennie mindenütt, ahol kiejtik a „modern európai szociáldemokrácia” szókapcsolatot. Egyrészt, mi a faszom az a „társadalompolitikai összehangolás”? Miért nem mindjárt a nemzet totális mozgósításával megbízott vagy a trappista sajtok jogairól szóló törvénytervezet előkészítését koordináló miniszter? Másrészt, ha arról van szó, hogy a már így is az MSZP különböző testnyílásaiból kilógó szakszervezeteknek kell egy rezidens a kabinetben, akkor kapjon Kiss Péter jó nagy repikeretet, aztán elvihetné bográcsozni Pataky Pétertől Varga Lászlóig az egész bagázst hetente kétszer - nem mintha most másképp lenne. Draskovics, Szekeres: nem is mondok semmit, mert minősíthetetlen durvaságok tolulnának az ajkamra. Hiller, Gráf, Székely, meg az a Békés megyei erősember, akinek a nevét már nem fogom megjegyezni arra a rövid időre: hagyjuk is. Annyit azért tegyünk hozzá: az Erősember testvére a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnökének, a fentebb emlegetett Varga Lászlónak, ergo nagybátyja régi kedvencünknek, Varga László Societas-elnök, MSZP-képviselőnek. Lesz itt érdekvédelem.
Ez a magyar Mezzogiorno, gekkók.
Sisere
Államtitkárok, kormánybiztosok, utazó nagykövetek. Jól véssük az eszünkbe: a szocik javíthatatlanul, a fejlődés legkisebb esélyét kizáró módon retardáltak. Nem csak arról van szó, hogy olyan nagytekintélyű, vitathatatlan szakmai tudással rendelkező, és ami a legfontosabb: feddhetetlen csávók posztjaival rodolfóztak egy sort, mint Csizmár Gábor, Baja Ferenc vagy Ujhelyi István. Egyszerűen nem tudnak megszabadulni attól a szokásuktól, hogy értelmetlen kormánybiztosságokat kreáljanak (a válságkezelés koordinálása Bajnai volt kabinetfőnökének: oh, Tukacs István, miért hagytál el engem! - kiáltjuk együtt a költővel), és olyan figurákat, mint Suchmann Tamás, továbbra is lélegeztetőgépen tartsanak. Baja kapta a fincsit: ő államtitkár és kormánybiztos, költő és hadvezér, sampon és hajkondícionáló egyben. Katona Tamás javára (amellett, hogy nehéz elfeledni neki a Mellár Tamás törvénytelen kicsinálásában játszott múlhatatlan érdemeit) annyit lehet írni, hogy oroszul legalább bizonyosan tud (Leningrádban járt egyetemre), szemben az eddigi tárcavezetéssel, ahol senki nem beszélt idegen nyelven.
Az igazi botrány az, hogy e sorok írásának pillanatában úgy tűnik: a magyar demokrácia felbomlasztásának kiérdemesült harcosát, Szilvásy Györgyöt is megkínálják egy államtitkári hellyel. Na, meg a felülmúlhatatlan szumma: a szocik egy része nemcsak 2004-ben tudta volna elképzelni miniszterelnökként, mostanság meg frakcióvezetőként a Dobi István óta legsötétebb magyar minisztert, hanem épp buzgón kreálnak neki egy „keleti piacok kormánybiztosságát” - nyilván a muszkáknál is van sok színesfém, tészta meg gyógyszertár. Veres János az elmúlt napokban dacosan összeszorított fogakkal szaladgált a Parlament folyosóin és még a szokásosnál is vádlóbban nézett bele a kamerákba. És az állhatatos nézés, ím, elnyeri jutalmát.
Mindennek a tetején ott áll-ül a bajai III. Béla Gimnázium hajdani diákja, aki alacsony, de kapus; komcsi, de szende; aki ismeri az Internacionálét, de inkább csak pislogni tudja; aki KISZ-titkár volt, de nem lőtték le Bolíviában; menedzser, de van, amihez nem ért; a közszférában hatékony adminisztrátor, de azért annyira nem kompetens. Nyilatkozni viszont egy az egyben úgy szokik, mint a mestere.
A Miniszterelnök Úr által vasárnap bejelentett Csávából Kihúzó És Egyúttal A Hazát Fényre Derítő Csomag pedig nagyjából olyasmi, amivel az elmúlt évek szocialista kormányai is trükköztek. Visszavon olyan kedvezményeket, amelyeket már odaadni sem kellett volna (13. havi, gázár-kompenzáció), adót emel (régi balos szokás), cseszteti az aktívokat és a gyerekeseket (szintén) és a közszférát (önmagában nem baj, de nyugodjunk meg, maradnak állami erdővállalatok fb-vel és it-vel). Csodálatos módon a nyugdíjak értékéhez is hozzápiszkálnának, de annak azért várjuk ki a végét, Csákabonyi Balázs baritonja már sokakat meghátrálásra késztetett. És hát azt is megszoktuk már, hogy a szocik hosszú ciklusokkal előre ígérnek, amit aztán vagy letagadnak, vagy meg sem csinálnak (korábban és most is: adócsökkentés illetve nyugdíjkorhatár-emelés). Legyünk ugyanakkor méltányosak csökken a munkaadói járulék mértéke, megszűnik az EHO, de az szja-könnyítések megint a jövő évre csúsznának át (illetve van, ami 2009-re visszamenőlegesen volna érvényes, ami egy érdekes jogi konstrukció), amiből vagy lesz valami, vagy addigra már úgyis tojásban, tüzifában és féldisznóban kapjuk a fizetésünket.
A szokásos technokrata hülyeség most sem maradhatott el, persze: ha két év lesz a gyes és a gyed időtartama, óvodába viszont három éves kortól lehet adni a gyerekeket, a bölcsődei férőhelyek ellenben az 1-3 éves korosztály 8%-ának elegendőek, akkor kézenfekvő az output: egy éven keresztül szigszalaggal kikötjük majd reggelente a gyereket a radiátorhoz, odalökünk neki egy kakaóstekercset meg egy Thomas, a gőzmozdonyt és elmegyünk pénzt keresni. És könyörögve kérjük a blogunkat eszerint olvasó szpindoktort, hogy ezt a "most kicsit rossz, lesz, de utána kurvajó"-típusú kommunikációt hagyjuk mán': harminc éve ezt hallgatjuk, ennél reménytelenebb dolgot ki sem lehet találni. Innen már csak egy lépés, hogy megint Bristol vécépapír legyen a közintézményekben és hétköznap délutánonként a "Zenés ajándékkosár az NDK-ból" legyen a köztévé kezdőműsora, ha már Szergej Kurepov meghalt.
Húzzatok már el a picsába, tényleg.
*A poszt illusztrációi a crossdressingfreedom.com-ról, illetve a crossdress.hu-ról valók és szakértőnek öltözött szocialista politikusokat ábrázolnak.
