Az 1988-as év szilvesztere különös érzésekkel, nagy reményekkel teli hangulatban zajlott Magyarországon. Nagyjából mindenki tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az újév mozgalmasnak igérkezik a magyar társadalom számára, de azt is érezhettük, hogy amolyan történelmi időket fogunk hamarosan megélni.

 Anélkül hogy az 1989-es év eseményeinek a felsorolásába kezdenénk, annyit azért megállapíthatunk, hogy az addig ürességtől csöndes damaszkuszi út hirtelen zsúfolásig megtelik emberekkel, akik ráadásul össze-vissza tapossák egymást a nagy igyekezetben. Persze ezzel párhuzamosan, jóval nagyobb csöndben, de annál komolyabb igyekezettel zajlik a négy évtizeden át regnáló hatalmi elit átmentése - ideiglenes jelleggel - a gazdasági szférába.

 Eközben a nyugati hitelekkel megtámogatott húgymeleg diktatúrában szocializálódott, végletekig legyengült magyar társadalom számára felcsillan a remény, hogy ha így haladnak a dolgok az országban, akkor nem kell már sokáig a bécsi Mariahilfer strasse üzleteiben tekeregni, hiszen a nyugati életérzés némi áldozat árán ugyan, de nálunk is valóra fog válni. Arról viszont a mai napig kevesen beszélnek, hogy a vadkapitalizmuson gellert kapott homo kádáricus mentalitása lehetetlenné teszi az áhított életérzés megszerzését, ráadásul a titok nyitja sem a Mariahilferen keresendő.

 Az 1989-es évben - tőlünk úgy ezer kilométerre - a németországi Kassel városának művészeti akadémiáján is zajlik az élet. Egy ott tanuló ikerpár, Christoph és Wolfgang Lauenstein éppen Balance című animációs rövidfilmjüket forgatják, mely elkészülte után nemsokkal az Amerikai Filmakadémiától megkapja a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar szobrot.

 A film technikája klasszikus bábanimáció, maga a látványvilág és a problémafelvetés pedig jól beleillik abba a vonulatba, melyet Fritz Lang 1927-es Metropolis filmje indított el a német filmművészetben. A Balance leginkább önmagáért beszél, így az elemzés helyett ajánljuk szeretettel a film megtekintését.

 

Lauenstein & Lauenstein honlap