Bolíviában a biztonsági erők végeztek három férfival, két társukat pedig elfogták. Az egyik áldozat (a brutális videó tanúsága szerint) szinte biztosan Rózsa-Flores Eduardo. A vádak szerint merénylet előkészületeire utaló terveket találtak Rózsa-Floresnél, és az ő társaságukat gyanúsítják a Saul Avalos autonómiaügyi miniszter ellen március 29-én elkövetett merénylet-kísérlettel is.

 A Wikipédia szerint zsidó magyar apától és spanyol anyától született Rózsa-Flores igazi kalandor volt, ahogy magát nevezte: határok nélküli forradalmár. Bolíviában látta meg a napvilágot, majd gyermekkorát Chilében és Svédországban töltötte. A budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett, az ELTÉ-n diplomázott. Hadi tudósítóként került Jugoszláviába, ahol aztán önkéntesnek jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárdába és megszervezte az Első Nemzetközi Egységet. Több, magyarok lakta település védelmét irányította, háromszor sebesült meg a háború során, 1993-ban ezredessé léptették elő. 1994-től íróként és publicistaként dolgozott itthon, többek között a Kapu munkatársaként. 2001-ben film is készült róla, a Chico (a teljes film letölthető innen):

 Sűrű életpályájából néhány magyar vonatkozású részlet kiemelésével emlékezünk a magyar és horvát nacionalista kalandorra.

 AgentUngur kolléga írja:

Nehéz megmondani, hogy ki volt Eduardo. Mint halála körülményei mutatják, voltak zavaros ügyletei, de az biztos, hogy nem egyszer kiállt a megalázottak és elnyomottak mellett. Azok között volt, akik 152 napig védték a dél-baranyai magyar falut, Szentlászlót a szerb szabadcsapatok ellen. Nyugodt, érzelemmentes hangon mesélte, hogy a szerb foglyokat, különösen a szabadcsapatok tagjait általában kivégezték (ugyanúgy, ahogy a szerbek a horvátokat és magyarokat). A szerb hadseregbe kényszerített vajdasági magyaroknak és más nemzetiségűeknek két választást adtak: vagy Magyarország, vagy a horvát hadsereg. Ezért is Mocskos háború lett az 1991 nyaráról-őszéről írott könyve címe. Utoljára 2002. december 1-én, a Kempinski Hotel előtt találkoztam vele, a Nastase-Megyó koccintás ellen tüntetett. Nem tudta felfogni, hogy tehet ilyet a magyar kormány. A saját bőrén érezte az erdélyi magyarok megalázását. Mosolyogva mutogatta, kik az NBH-sok a tömegben, valószínűleg volt tapasztalata velük.

 Nyílt titok volt, hogy Rózsa-Flores apja a magyar katonai titkosszolgálatoknak dolgozott, és Rózsa-Flores dél-szláv háborúban játszott szerepéről is hasonló pletykák keringenek.

 Rózsa-Flores blogjában sokat foglalkozott a vajdasági magyarokat ért sérelmekkel, a verésekkel épp úgy, mint az igazságszolgáltatás etnikai részrehajlásával. Utolsó posztjában, amit néhány órával azelőtt írhatott, hogy rajtaütöttek szállodai szobájában, a hosszú börtönbüntetésre ítélt magyar fiatalok történetéről ír - mint annyiszor korábban is. Az öt magyar fiú 2004-ben megvert egy szerb fiatalt, amiért összesen 61 évnyi börtönbüntetést kaptak: háborús bűnökért és sorozatgyilkosságért szoktak Szerbiában ehhez hasonló, 10-15 éves büntetéseket kiszabni.

 Szintén életét vesztette a lövöldözésben az erdélyi magyar Magyarosi Árpád, honlapja alján ennyi áll: ÉLNI JÓ. Tőle Piros szív, fehér hó, zöld levél című dalával búcsúzunk:

 Nyugodjanak békében!