Míg Csaba testvér kukákban fötrő gyerekekből farag embereket odalenn Déván, addig a Kolozsvár melletti Gyalu (Gilau) EU-konform polgármestere (népszövetségi tanácselnök) abszolút nyitott közbeszerzés keretében szoktatja tisztább életre alattvalóit. Mondhatni, tunkolja lefelé torkukon az európaiság alapjait, úgy, hogy ezt az átutazók is rögtön megláthatják.
Polgármesterünk ugyanis telekarcolta faluját utcaseprő-narancssárga szemetesdobozokkal. Gyönyörű látványként tételezi magát a százegy, katonásan posztoló láda az Erdély szívébe vezető főút mellett. Ezek között nem találunk egyetlen felgyújtott, összehányt, teleköpködött, kifosztott példányt sem. Modern menhírekként türelmesen mutatják az utat nyugat, illetve kelet felé.
Mi több, útjelző dobozaink egytől egyig beton lámpaoszlopokra konferáltattak fel, egymástól szigorúan harminchat lépésnyire. Ennyi utat tesz meg ugyanis az a szocpolos közmunkás, amíg szotyolájának héját nyelvével lehántja, és kiköpi (kiköpné) a placcra. Az oszlopokon található román és EU-zászlók a politikai orientáció mellett egyben messziről jelzik a kukalelőhelyet. Lehet, hogy ugyanannak a közbeszerzésnek a tanúi vagyunk, ahol a nyertes kapcsolt szolgáltatásként zászlótelepítést is végzett? Titkok és titkok minden lépésre.
A polgármesteri hivatal műszaki-közterületi osztálya által rendezett ismeretterjesztő konferencián azt is megtudtuk, hogy a kukák elhelyezéséről, egymástól való távolságáról tudományos testület döntött, alapos mérések után. A kivitelező céget csak a kerítésen belülre keveredett oszlopok, és a hídkorlát bizonytalanították el. Itt súlyos métereken keresztül nem dobhatjuk el telefújt papírzsebkendőnket, Borsec feliratú pillepalackjainkat vagy bankban már be nem váltható, régi, soknullás lejünket. Ezen a szakaszon egyúttal átlagban nagyobb szotyiszóródást tapasztaltunk.
Node! Nyissuk már ki szemeinket, és nézzünk már körül ezen a porlepte főutcán! A szemeteskukák egytől egyig csak ez egyik oldalra kerültek! Mind a százegy egymás után! Így aztán, ha a másik oldalra születtél, nyugodtan szemetelhetsz két kézzel, a forgalom miatt esélyed sincs átkerülni az uniós túlfélre! Ilyen ez a Románia, nem egyformán osztják a javakat. A Gyalui Köztisztaságban azonban minden alattvaló eltűri az eleve elrendelt egyenlőtlenségeket. Azazhogy nem! Mégis van remény! A cityben (a buszállomás-művház-templom bermudájában) mégis akad két remittenda-példány, amelyek a kukamentes övezetbe kerültek. Az egyik Gyalu vezér (Gelu vajda) széles vállai alatt pihen, a másik egy drótokkal, hangszórókkal és lámpákkal terhelt oszlopra kérezkedett fel. Kell is ide e két bátor vitéz, mert bár ők itt az árulók, akik a sötét oldalra álltak, szolgálatukkal a súlyos city-béli szeméthelyzeten próbálnak könnyíteni. Hálatelt szívvel toljuk tele őket feleslegessé vált Ciuc-sörösüvegekkel.
Kedvenc tisztaságfelelősünk azonban mégis a helyközi buszmegálló és lacikonyha közelében álló No. 67.-es, amelyet még sosem ürítettek. Még véletlenül sem a lacikonyha kiadóablakától kéztávolságban álldogál. Nem. Lámpavasra szerelve, jó hét méterre a balkánbüfétől. (ergo zsírban tocsogó szalvéták mindenütt.)
Százegy kiskuka, százegy bilinccsel a közjó szövetébe belebilincselve. A járdának ugyan majd’ mindegyik hátat fordít, és közvetlenül az úttestre néz. Lehet autóból is szemetelni, szemetet célra dobni. Van, amelyik egy ház ablakával néz farkasszemet. Van, amelyiket a bozót annyira körülnőtte, hogy szegényke szűzies és érintetlen maradt. Ebbe már csak azért is belecsempészünk pár üres szélvédőmosó-flakont. A kukaromantika csúcsa a Gyalu határában veszteglő utolsó példány. Innen már vége a civilizációnak, ugrás a semmibe, szennyhalom és koszhegyek. Hűséges sorvezetőink elmaradnak mellőlünk, csak botorkálunk a sötétben. Időközben képződött szemétbáláinkat jobb híján Váradig cipeljük.
Népek országútja, Gyalui Köztisztaság! Százegy kiskukáddal micsoda szolgálatot teszel alattvalóidnak és az átutazó baráti népeknek!
