(Strings) ma este 22.45-től, m2

 Gondolnánk, a bábfilm gyerekeknek való, különösen a trükkök ezreihez szokott szemünknek lehet primitív ez a sok zsinóron ráncigált fapofa. De nem. A valaha készült egyik legszebb - és igen komor - mese ez, és a bábok jól tudják, mit jelent a függés. Tömegjeleneteknél ezek a kötelékek elhomályosítják az eget, olyan sűrű árnyékot vetnek a földre, mint egy nyílzápor. A szálak olyan magasra vezetnek, hogy elvesznek az égben, és ha elmetszik azokat, a porba hullnak a figurák - egyszerű, de hatásos jelképekkel dolgozik a 2005-ös Titanic fesztivál közönségdíjas alkotása. Faragott bábuk egy animációs filmben? Igen, és esetlenségük ellenére, vagy éppen ezzel, meg a fény játékával még érzelmeket is varázsolnak beléjük. 

 Története egyszerű: fantasybe illő mesebeli birodalomban küzdenek magányos hőseink, a gonosszal, életükért és szerelmükért. Index-stílusban, eccerűen: „a nagy ötlet, hogy a zsinórokat nem retusálták ki a kész anyagból, hanem integrálták a történetbe; itt a zsinór a lélek, ezért a harcos hősök se egymást böködik, hanem a fejzsinórra utaznak. (...) Megy a királyfi, elárulják, visszaárulják, beleszeret, hazatér, legyőzi.”

 De hát ennyi a mese receptje. Nagyobbacska embergyerekeknek is ajánlható.