Először beszélt Magyarországról Barack Obama amerikai elnök. Igaz, nem éltanulóságunkról, a sárga villamosról vagy anyám tyúkjáról szónokolt, hanem inkább aggodalommal emlékezett meg rólunk. Gordon Brown brit miniszterelnökkel való találkozása után arról beszélt: meg kell gátolni, hogy „azoknak a problémáknak, amelyek a feltörekvő országokban, mint például Magyarországon vagy Ukrajnában jelentkeznek, olyan nagy tovagyűrűző hatása legyen, amely eléri a mi partjainkat.” Obama hozzátette, hogy ennek érdekében összehangolt nemzetközi segítséget kell nyújtani számunkra. A vasárnapi diplomáciai vesszőfutás után tehát a világ vezető hatalmának első embere sem összkelet-európai segílyről, hanem ennek a két periferikus bajgócnak nyújtott segítségről beszélt, amivel meg lehet akadályozni, hogy különbejáratú bajaink túlnyúljanak saját határainkon. Gyurcsány legalább megismételheti hétvégi kijelentését („felvetésem iránt Sarkozy francia elnök mutatott bizonyos fokú megértést”), és - ahogy ismerjük őt - örülhet annak, hogy maga Obama is megemlíti ezt a k. országot, amit „fantasztikus dolog” vezetni. De hova, de hova?