Mint ismeretes, Gyurcsány Ferenc nagyon szeret beszélni. Mit szeret - imád! Ez nem is lenne különösebb baj, így van ezzel a sarki fordrászcsaj és Pepin bácsi is. Csakhogy: a fodrászcsajnak jó mellei vannak, Pepin bácsi pedig alapvetően mégiscsak szórakoztató figura, míg a miniszterelnökről egyik sem mondható el. Ráadásul, mivel ő a miniszterelnök, néha a beszéden kívül munkaköri kötelessége lenne mást is csinálni (végül is fecsegés közben Anita is levágja a hajunkat), az pedig az ő pozíciójában kifejezetten kínos, hogy folyamatosan hülyeségeket és aljasságokat mond.
A saját bevallása szerint lotyaszájúságban - mifelénk ezt szófosásnak nevezik - szenvedő kormányfő legutóbb, csütörtökön Miskolcon tartott hosszú szónoklatot félezer feldühödött nyugdíjas előtt. Mivel a beszéd szoci részről valószínűleg az egész EU-parlamenti választási kampány alaphangját megadja, érdemes lenne az egész szöveget egy neurológus segítségével végigelemezni, ehhez azonban most nincs kedvünk. Egy részletet azonban hadd emeljünk ki, amely napjaink egyik legtöbbet emlegetett témájával, a közbiztonsággal foglalkozik.
Többféle ok van. Engem mostanában arról kérdeznek újságírók is (...), hogy vajon miért lett rosszabb a hangulat. Itt nagyon különböző okok vannak. De itt is hadd mondjak egy nem is szociális természetű okot, és szeretnék ebben határozottan, pontosan fogalmazni.
Talán tegnap az egyik osztrák napilap közölt egy írást Magyarországról, a közbiztonság helyzetéről. És azt mondta - tartalmilag fogom idézni, nem szó szerint -, hogy nem lehet nem észrevenni, hogy Magyarországon azóta zaklatottabb a közélet, amióta 2002-ben a Fidesz elveszítette a választást és ebbe nem képes belenyugodni, és szinte mindent hajlandó elfogadni, támogatni és mindenre felhívni a támogatóit annak érdekében, hogy gyöngítse a kormányt akár azon az áron is, hogy gyöngíti a közbiztonságot és a köznyugalmat.
Kérem szépen, én is ezt gondolom, de azt tudom mondani, hogy ez kívülről is látszik! Magyarország egyik politikai vezetőjének - aki egyébként Magyarország egy része által a leginkább elfogadott politikai vezető - nem lehet büntetlenül azt mondani, hogy bármit meg lehet csinálni, bármilyen eszközt fel lehet használni, akár ki lehet menni az utcára és ott szembe lehet fordulni a renddel, a törvénnyel, csak azért, mert ez valakinek a politikai érdekében áll.
Ha valaki ezt sulykolja éveken keresztül, ha valaki állandóan azt mondja, hogy a népnek minden körülmények között igaza van, és nem érdekes, hogy mi a törvényesség és mi a rend, akkor igenis azok, akik eddig is úgy gondolták - csak legfeljebb szégyellték -, hogy ilyet nem lehet csinálni, azok közül jó néhányan bátorítva érzik magukat (...)
És azt tudom mondani, hogy ha valaki most már a hetedik éve gyújtogatja a magyarokat, azután ne csodálkozzon, hogy egyik-másik eszét vesztett őrült úgy gondolja, hogy oda lehet menni falu végén álló házhoz, azt fel lehet gyújtani és az emberekre rá lehet lőni. Ne gondolja, hogy az ő mondatai csak úgy, nyomtalanul eltűnnek a lelkekben, fejekben és szívekben. Én ezzel nem állítom, hogy az ilyen magatartás és az ilyen cselekmények között közvetlen az összefüggés, de azt igen, hogy aki ilyen hangulatot teremt az országban, az ne csodálkozzon, hogyha egy pont után olyan jelenségek is lábra kapnak, amely jelenségek aztán nagyon sokakban riadalmat, félelmet és aggodalmat keltenek.
Ez azoknak a felelőssége, akiknek a politikai hatalom visszaszerzése fontosabb, mint az ország nyugalmának és törvényes rendjének megőrzése.
Ez az egyik probléma, és ennek nincsen köze a válsághoz. Ennek nincsen köze a szociális helyzethez. Ennek ahhoz van köze, hogy az indulatot, az agressziót elfogadjuk-e, mint a társadalmi létezés egyik elemét.
Tehát ki dob Molotov-koktélt a cigányok házaira, és lövi agyon a kimenekülő gyerekeket és felnőtteket? Természetesen Orbán Viktor. (Na jó, nem konkrétan, csak pszichikai bűnsegédként.) Vagyis nem az a baj, hogy a rendőrség korrupt, balfasz és tehetetlen, nem az a baj, hogy uzsorás és egyéb maffiák átvették a hatalmat az ország jelentős része felett az államtól, s nem is az, hogy helyi MSZP-s ismerőseinket lassan már csak golyó- és késálló mellényben merjük meglátogatni. Hanem az, hogy Orbán Viktor megpróbálja visszaszerezni a hatalmat.
Mi jöhet még ezután? Orbán felrobbantja a biatorbágyi viaduktot? Autista kisfiúkat erőszakol meg? Ragulevest főz az édesanyjából? Dunába dobálja a francia cserediákokat? Éjszakánként válogatott sportolókra vadászik?
Igen, ezután ez jön. Készüljünk fel.