Mint Turul kollega korábban beszámolt róla, nemrég kiderült: a Szociális és Munkaügyi minisztérium 2008-ban 3 millió forintot fizetett a Hócipőnek, hogy emlékezzék meg a 100. nőnapról egy cikkecskével. Az üggyel több médium is foglalkozott, már csak azért is, mert Farkasházy Tivadarné - auditálatlan példányszámú - lapja a jelek szerint meglehetősen népszerű a túl bő PR-keretet elkölteni vágyó minisztériumok körében.

 Nos, Farkasházy Tivadar nem hagyta annyiban a dolgot, az Indexnek olvasói levelet írt, amely pénteken egész nap címlapon volt. Ebben a harmatgyenge poénkodáson kívül lényegében két dolgot állít. Egy: a Magyar Nemzet utálja őt, ezért folyton cseszegeti. Nos, ez valószínűleg igaz, bár azt megjegyeznénk, hogy egy ellenzéki (sőt bármilyen) lapnak az az egyik kötelessége, hogy az indokolatlannak tűnő állami megrendeléseket figyelemmel kísérje.

 Farkasházy másik pontja: 

(...) Feltehetően erre válaszul jelent meg a Magyar Nemzetben, hogy tavaly márciusban egyetlen nőnapi cikkért három milliót kaptunk. A valóság ezzel szemben az, hogy két egymás után következő számban összesen ötoldalnyi terjedelemben tettünk eleget a szerződésben vállalt kötelezettségünknek, többek között annak, hogy bemutatunk 41 olyan hölgyet, akik a jelenben és az elmúlt századokban sokat tettek a nők egyenjogúságáért, esélyegyelőségük előremozdításáért, valamint olyan területeken alkottak maradandót, amelyek a társadalom korábban egyértelműen férfi-tevékenységként tartott számon. Így dolgoztuk fel Szapphó, Boudica, Árpád-házi Szent Erzsébet (...) Czigány Ildikó, Rachel Weisz, Polgár Judit életrajzát. Az öt oldalért két és félmilliót kaptunk. Lapunk hirdetési tarifája oldalanként ötszázezer forint, azzal pedig semmi munkánk se lett volna.

 Magyarul:

 - Nem hárommilliót, hanem két és felet kapott a Hócipő, és nem egy, hanem két cikkért.

 Így mindjárt más.

 - Jobban jártak volna, ha az öt oldalon fizetett hirdetést jelentetnek meg, és nem pöcsölnek a cikkírással. Ebből az következik, hogy ha egyáltalán nem írnának semmit, hanem csak hirdetéseket jelentetnének meg, mint a postaládákba bedobott izék, akkor járnának a legobban.

 Ezzel egyébként az egész ország jobban járna, de ez most mellékes. Farkasházy azt az apróságot persze nem említi, hogy az adott anyagok nem fizetett hirdetésként, hanem szerkesztőségi tartalomként jelentek meg, amiért a Hócipő ismeretlen számú vásárlója kipengette a pénzt; ha ugyanazon az öt oldalon lakkcipőhirdetéseket talált volna tartalom helyett, akkor többet talán nem adott volna ki gempát az újságért. Ráadásul az inkriminált cikk(ek) nem valamiféle külön mellékletként jelent(ek) meg, hanem a Hócipő egyik állandó rovatában, amelyet amúgy is ki kellett volna tölteni anyaggal. A modell egyébként zseniális: valamely állami szerv fizet kolumnánként félmilliót egy cikkért, amit amúgy is meg kéne írnunk, majd ugyanazt a cikket eladjuk az olvasóknak a szokott árért, s még reklámokra is jut hely a lapszámban.

 - Maguk a cikkek kurva jók és társadalmilag hasznosak.

 Hát ezzel itt nem vitatkoznánk, hanem inkább idéznénk néhány részletet magából az eredeti nőnapi csokorból, amely a Hócipő 2008/5. számában jelent meg, oldalanként félmillió forintért. (Az eredeti nyomtatott laphoz sajnos nem jutottunk hozzá, de az biztos, hogy a Hócipő honlapján semmi nem jelzi a cikknél, hogy minisztériumi megrendelésre készült):

SZAPPHÓ
(Krisztus előtt 6-7. század)
Az első ismert költőnő - vagy talán az első ismert költő - a történelemben. Lelki rokonom: én is a nőket szeretem jobban, olyannyira, hogy ha lánynak születtem volna, talán én is leszbikus lennék.

TUDOR ERZSÉBET
(1533-1603)
Feledtette nénje, a véres Mária rémtetteit, és lerakta a világbirodalom alapjait Angliában. Amellett jó szereplehetőséget teremtett a nagyszerű Cate Blanchett számára.

BRUNSZVIK TERÉZ
(1775-1861)
Az óvodai nevelés megalapítója; az első óvodát sajnos Angyalkertnek nevezte el, de zenei ízlése ennél sokkal fejlettebb volt: Beethovent szerette, viszont a Spice Girlst például sohasem hallgatta.

HUGONNAI VILMA
(1847-1922)
Az első magyar orvosnőnek Svájcban kellett kijárnia az egyetemet, mert itthon az orvosi fakultás beléptető rendszere a nőket nem engedte át. A comtesse-nek sikerült áttörnie a falakat, ma már sok orvosnő van Magyarországon; egyikük annyira kiváló, hogy feleségül jött hozzám.

MARGARET THATCHER
(1925-)
Hímnemű brit miniszterelnökök hosszú sorát szakította meg, de mindegyiknél keményebb kézzel irányított - Vaslady becenéven lett ismert, márpedig egyik elődjét sem nevezték Vaslordnak.

MONSPART SAROLTA
(1944-)
Ő volt a tájékozódási futás első nem skandináv világbajnoka. Magyar bajnokságot 14 alkalommal nyert, valamint, szinte mellékesen, hat országos bajnokságot sífutásban is. Ő volt az első európai nő, aki 3 órán belül futotta le a maratoni távot. Mondjuk, ezt meg is tudom érteni: a helyében én is igyekeztem volna hamar túlesni rajta.

HILLARY CLINTON
(1947-)
Lapzártakor még nem tudni, hogy ő lesz-e a demokraták elnökjelöltje, vagy a versenytársa. Akár így alakul, akár úgy, mindenesetre jellemző, hogy sem a színesbőrű férfi, sem a nő nem a republikánus párt jelöltje.

CZIGÁNY ILDIKÓ
(1961-)
Találós kérdés. Mi a foglalkozása annak a nőnek, aki karvezetőként végzi a Zeneakadémiát, majd vadgazdálkodást tanul az egyetemen, zenetörténeti cikkeket, zenekritikákat, verseket, novellákat ír? Megfejtés: ő a Malév első női utasforgalmi kapitánya. Tízezer tonnát emel fel a földről egy mozdulattal, ezt csinálja utána Fekete László!

RACHEL WEISZ
(1971-)
Oscar-díjas filmcsillag, apai oldalon magyar származású. Ez önmagában még nem indokolná, hogy itt legyen, de egyszer együtt ebédeltünk a Vidám Szerzetesekben vele meg az apjával, és olyan helyes volt, hogy egyszerűen nem hagyhattam ki.

 

 A teljes hölgykoszorú olvasható itt.

 Nos, ha baráti társaságunkban valaki egyetlen ilyen poénnal is megpróbálkozna, annak azonnali cipőzés lenne a büntetése; humanitárius eszméktől kevésbé fertőzött környezetben viszont egész biztosan agyonverésre számíthatna. Hát még ha eláruljuk: a fenti (és itt biztonsági okokból nem idézett) összesen 41 kétmondatos hölgyleírás mindegyike (!) 30.490 ft-unkba került.

 Egyébként ez a szám sem biztos. Farkasházy ugyanis azt állítja, hogy a pénzből két egymást követő számba két cikket írtak, ebből a fenti, „Hölgykoszorú” című az egyik. Ha feltételezzük, hogy ez a cikk terjedelemre a fele a két írásnak, akkor 1,75 millát kaptak érte, s ha ezt elosztjuk 41-gyel, akkor kapjuk meg a 30.490-es átlagot.

 A Hócipő internetes archívumában azonban sem a fentit megelőző (2008/4.), sem az azt követő (2008/6.) számban nem találunk több nőnapi cikket, hacsak a Fingjával gyógyít a maori csodadoktor című humorbombát nem számítjuk annak. Esetleg a Hillary Clintonról szóló képriport felelhet még meg a kritériumoknak, amelyben Hillaryról készült különböző fotókhoz írtak vicces képaláírásokat, pl. „Remélem, nem a Monica kék kosztümje, amin Bill DNS-ét őrzi!”. Az is előfordulhat, hogy a nyomtatott verzióban megjelent remek cikk nem került be az internetes archívumba, ilyesmi más újságoknál is szokás. Na meg az is lehet, hogy Farkasházy hazudik, s - ahogy a szerződésben szerepelt - csak egy cikket írtak a minisztériumi pénzből. Ez esetben viszont 60.980 forintunkba került minden egyes olyan sziporka, mint pl. ez: „DÉRYNÉ SZÉPPATAKI RÓZA (1793-1872). Operaénekesnő, az első a maga nemében. Gitározni is megtanult, így alkalmassá vált arra, hogy kelendő, bájos szobrocskákat állítson elő róla sorozatban a herendi porcelángyár”.

Önök szerint nem kéne ezeknek elhúzniuk a büdös francba?