A kormány a múlt csütörtöki rendkívüli parlamenti ülést követő másfél hónapban benyújtja az Országgyűlésnek a legfontosabb törvényjavaslatait annak érdekében, hogy a tervezett átalakítások jelentős része július 1-jével hatályba léphessen – közölte a miniszterelnök, miután a gazdasági és a civil szféra képviselőivel konzultált.
Konzultált, konzultál és konzultálni fog. Ezt a három tényt mindenképpen megállapíthatjuk, ha gazdasági válságról és Gyurcsány Ferencről egy mondatban szeretnénk megemlékezni. Pedig válság az van. És nem most kezdődött, hanem már szeptemberben is itt volt. Sőt, ha valaki elfelejtette volna, a magyar gazdaság válságát az Amerikából „begyűrűző” hitelválság csak súlyosbította, de nem előidézte. Messze nem.
Mindennek ellenére az érdemi lépésekre, ahogy fentebb olvashattuk, másfél hónapig várni kell. Már ide halljuk a kormányzati választ: jó munkához idő kell. A jogszabályokat elő kell készíteni, egyeztetni, figyelembe venni az érdekeltek szempontjait, stb. Azaz konzultálni. Persze. Csakhogy erre már volt egy fél év.
Konzultált a kormány, az MSZP és a frakció június 10-11-én (ahol egyébként meghallgatták és el is vetették az Oriens nevű társaság zseniális javaslatait).
Hadd vessek közbe két idézetet, az egyik Gyurcsány, a másik Veres János nevéhez fűződik:
Gyurcsány Ferenc reagált Navracsicsra, és azt vizionálta, hogy a válság apostolainak (értsd: Fidesz) nem lesz igazuk, no de a növekedés apostolainak (lásd: kormányerők) ígéretei beteljesülnek. Már ha a következő két évben sikerül felpörgetni a piacot.
Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának utolsó napján Veres János dicsőítette a javuló pénzügyi helyzetet, az élénkülő gazdaságot. A hiány az évi 5,2 százalékkal csökkent, no meg voltak strukturális reformok is. A kereskedelmi mérleg egészen remek volt, 330 millió eurós többletet produkált, míg tavalyi év első négy hónapjában az export-import egyenleg még mínusz 307 millió volt.
Jövőre pedig még jobb lesz, azaz nem kerül az ország, legalábbis a pénzügyminiszter szerint, így a hozzá nem értő Orbán Viktor ne beszéljen adóságátütemezésről. Ugyanis ennek belengetése nagyon komoly következményekkel járhat, magyarázta Veres, oda veszhet a befektetői bizalom.
Egyeztetett a miniszterelnök a jegybankelnökkel és a frakciók vezetőivel október 10-én.
Október 15-én Brüsszelben azt mondta a kormányfő:
„Folyamatos kezdeményezésekkel kell üzenni a piacoknak, hogy Magyarország gazdasága, költségvetési és pénzügyi pozíciója, a magyar bankrendszer elég erős ahhoz, hogy kibírja a pénzügyi válság okozta nyomást.”
Október 17-én egy 300-500 milliárd forintot kitevő, középtávú adócsomag megfogalmazásáról beszélt Gyurcsány, miután konzultációkat folytatott pénzügyi és befektetési szakértőkkel. Aztán nemzeti csúcsot hívott össze október 18-ára.
Október 27-én megtartották azt az ötpártit, amit éppen Gyurcsány kezdeményezett, és ahol egy stabilizációs és növekedési megállapodás elkészítésére tett javaslatot.
November 4-én a kormányfő a visegrádi és a balti országok vezetőivel egyeztetett a pénzügyi válságról. A rákövetkező napon már az Idősügyi Tanács ülésén fejtette ki gondolatait a válságról, ugyanitt új eszmék és új gondolkodás szükségességéről beszélt.
November 13-án megtartották a szintén általa kezdeményezett gazdasági csúcsot. Alig egy hét múlva a Nemzeti Fejlesztési Tanács ülésén beszélt arról a miniszterelnök, hogy szerinte a fejlesztési és monetáris politikának vannak a válság leküzdésére alkalmas eszközei. Hogy melyek ezek, azt nem tudhatta meg a nagyérdemű.
December 2-án a Reformszövetség volt soron. A szervezet tagjai ígéretet tettek arra, hogy javaslataikat legkésőbb január végére, február végére elkészítik és a miniszterelnök rendelkezésére bocsátják.
December 17-én – ki tudja, miért – újabb találkozót kezdeményezett a miniszterelnök Orbán Viktorral. Ez a találkozó ugyan nem jött létre, de már akkor is felmerült a józanabb gondolkodású emberekben, hogy mit kell még megbeszélnie az MSZP és a Fidesz elnökének, amit nem tudtak megbeszélni a korábbi egyeztetések vagy a parlamenti munka során.
December 18-án Gyurcsány a regionális munkaügyi központok vezetőivel folytatott tárgyalásokat, amelyek a szociális törvény elfogadása kapcsán a segélyezés és a munkahelyteremtés ügyeit vették számba.
2009 eleje is sűrűre sikerült. Először január 13-án Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF vezérigazgatójával kellett megtárgyalni, hogy a magyar kormány milyen intézkedések megtételét javasolja a költségvetés 3.0-ás változatában 3 hét alatt keletkezett 2-300 milliárdos lyuk megszüntetésére. Majd 16-án az MSZP-frakció előtt vendégeskedett a miniszterelnök, ahol újra csak a válságkezelő intézkedések alkották az ülés fő gerincét. 18-án kibővített kormányülésen (ahol részt vettek a miniszterek, az államtitkárok, az MSZP megyei elnökei, a párt országos választmányának, valamint frakciójának vezetése is) egyeztettek a kialakult helyzetre adandó kormányzati válaszokról.
Január 25-én a gazdasági és a civil szféra képviselői tették tiszteletüket a miniszterelnöknél. A tanácskozás 4 órán át tartott és közel hatvanan vettek részt rajta. Másnap közgazdászokkal egyeztetett Gyurcsány, ahol jelentős adó- és járulék-, valamint foglalkoztatási reform meghozatalát vizionálta. Január 29-én, azaz egy hete rendkívüli parlamenti ülést tartottak, amelynek lényegét – az ide-oda anyázáson kívül – nem tudnám megragadni. És végül (de valószínűleg nem utoljára)Gyurcsány Ferenc tegnapelőtt is konzultált: pénzügyi vezetőkkel beszélt a bankszektorban szerinte szükséges szigorításokról.
Kétségtelen, hogy a gyurcsányi PR-munka már-már tökéletes. Konzultációból most már több mint elég. Eljött a cselekvés ideje. Nem holnap, nem a jövő héten, nem másfél hónap múlva, hanem ma.
(képek: Index.hu, miniszterelnok.hu)
