Tegnap, a Konzílium második felvonásán a nemzet kérdését boncolgattuk. Itt egy rövid összefoglaló mindarról, ami bennem leginkább megmaradt.
Kopp Mária arról beszélt, hogy kutatásaik szerint a magyarok 89%-a büszke arra, hogy magyar (ez az egyik legmagasabb arány Európában), ugyanakkor komoly feszültségek vannak az elvárt értékek és a mindennapi tapasztalatok között. Ráadásul a helyzet az utóbbi években romlott, gyakorlatilag nemzeti depresszióhoz vezetett. Kopp szerint a Kárpát-medence és a magyarság genetikai és kulturális sokszínűségére épülő, a többes identitást elfogadó öntudat lehet a lelki egészség és a sikeres jövő kulcsa.
Ablonczy Balázs szerint a széles közönséghez eljutó műsorokból vagy akár az iWiW világjáró rovatából a magyarok mindenhol ott vannak, s megcsinálják a szerencséjüket kép rajzolódik ki, ami a múlt században, több hullámban lezajlott, az írekhez vagy a lengyelekhez mérhető mértékű emigrációra vezethető vissza. Míg a keleti blokk más országaiban, akár még az NDK-ban is felhasználta a rendszer a nacionalizmust saját legitimálására (négyórás Decebál-filmek a román állami tévében), addig nálunk más volt a helyzet: Kádár csak 1975-ben beszélt először nyilvánosan Trianonról.
Romsics Gergely azt mondta, a különböző identitások köröket alkotnak, s ezek közös halmazaiban találjuk az egyéneket, akik annál elégedettebbek, minél inkább megfelelhetnek különféle identitásaiknak (anélkül, hogy emiatt konfliktusba kerülnének). Az árpádsáv mindenki számára más jelentést hordoz, nem lehet általános jelentésről beszélni. Például az elmúlt években kezdetben egy szűk csoport használta zászlóként, s az ezt elítélő nyilatkozatok hatására terjedt el - de az új árpádsávosok nem feltétlenül azonosulnak az erdeti, szűk csoport nézeteivel, inkább az elítélők elleni dacreakcióból használják a vörös-ezüst (vörös-fehér) lobogót.
Esett még szó többek között a Nagy-Magyarország vs. Magyar Királyság terminológiai vitáról és a magyar/szlovák/román uniós csatlakozás hatásairól. Audiovizuális összefoglaló hamarosan.
