Örülhet Vlanto, szomorkodhat Békés Márton. A feudalizmus utolsó szigetén (és ezt vegyük szó szerint) véget értek a középkor óta fennálló hatalmi viszonyok, és beköszöntött a népuralom kora. Sark szigete ezekben a hónapokban válik meg több évszázados hagyományaitól, hogy a világ többi szegletéhez hasonlóan a tömegdemokrácia áldásaiból részesüljön.

 Persze nem beszélhetünk tömegről: hatszázan élnek a La Manche csatornában fekvő kies földdarabon. A Haladás erőinek a feudalizmus felett aratott végső győzelme okán a Reakció menti, ami menthető, és az utókor magyar olvasói számára bemutatja, hogyan folyt az élet a maradiság utolsó szigetén.

 Hát persze, hogy Anglia. Hol máshol maradhatott volna fenn olyan bájos anakronisztikus berendezkedés, mint a ragyogó elszigeteltség egyik elszigetelt szigetén? Sark a La Manche-csatornában található szigetek egyike, kistestvérként megbújva a nevesebb Jersey és Guernsey között. A francia partokhoz közel fekvő, 5,45 négyzetkilométeres sziklaszirt csekély méreténél fogva a lakhatóság és a lakhatatlanság peremén egyensúlyozott a történelem korai szakaszában. A 13. században az angol János király szolgálatában álló "Szerzetes" Eustace, a francia kalóz bázisául szolgált, majd I. Erzsébet királynő koráig lakatlan maradt.

 Történt aztán 1563-ban, hogy egy Jersey szigeti uracs, Hellier de Carteret a fejébe vette Sark szigetének újratelepítését. Ehhez 1565-ben megkapta Erzsébet királynő jóváhagyását is, aki kinevezte őt Sark első Urának (Seigneur). De Carteret negyven családot telepített a szigetre. Egészen pontosan 443 év múlva a 22. Úr, John Michael Beaumont áll a sziget élén, és a csillagok jelenlegi állása szerint ő az utolsó a sorban. A földesúrság egyszerűen apáról fiúra szállt, ami 1852-ben szakadt meg, mert de Carteret leszármazottja egy csődbe ment bányavállalkozás miatt kénytelen volt hatezer fontért eladni a szigetet egy másik családnak, amelyben aztán újra apáról fiúra szállt a birtok.

 A Seigneurie, az Úr lakhelye

 Sark szigetét kétszer kísérelték meg elfoglalni idegenek. 1940-től öt éven át német megszállás alatt volt, Stefan Herdt hadnagy majd Johann Hinkel irányításával. Sark akkori Úrnője, Sibyl Mary Collings Beaumont Hathaway viszont ezalatt is a szigeten maradt a németekkel dacolva, amiért nagyon tisztelte a népe. Még egy színdarab is született róla.

 A második megszállás viszont kudarcot vallott: 1990-ben egy francia, munkanélküli atomfizikus, André Gardes egyszemélyes partraszállást hajtott végre Sark partjainál, kezében egy félautomata pisztollyal. A francia kalandor közleményeket ragasztott ki, hogy másnap délben elfoglalja a szigetet. Végül Sark önkéntes csendőre tartóztatta le, amikor Gardes a déli harangszóra várt egy padon üldögélve, fegyvermagazint olvasva és éppen tárat cserélt a fegyverében.

 Amint láthatjuk, Sark urai képesek megszervezni magukat. Nem csoda, hiszen öt évszázada változatlan testület kormányozza a szigetet. Sark élén az Úr, ennek hiányában az Úrnő áll, ő a sziget birtokosa tokkal, vonóval együtt. Az Úr az angol királynő hűbérese, aki a sziget parcelláit további hűbérbe adja. Hellier de Carteret negyven fegyveres férfinak és családjaiknak adta hűbérbe a szigetet. Időközben azért eltörölték az Úrnak járó kötelező fegyveres szolgálatot. A sziget Urának különleges jogosítványai vannak, például csak neki lehet nem kipakolt szuka kutyája a szigeten.

 Sark kormányzata a következőkből áll: az Úr, a Bíró, a Polgármester, az Írnok, a Kincstárnok és a Csendőr. A sziget törvényhozó testülete a Főnökök Tanácsa, amiben saját joguknál fogva a hűbéresek vesznek részt, rajtuk kívül a szigetlakók delegálhatnak 12 küldöttet a tanácsba. 2000 óta erről folyik a legnagyobb vita, mivel az EU és más nemzetközi polgárjogi szervek rá akarták oktrojálni Sarkra a szabad, egyenlő és titkos választójogot. Sokéves belső vita után végül idén decemberre kiírták a demokratikus választásokat, az új tanács januárban ül össze először.

 A sziget különleges jogállásához különleges jogrendszer is társul. Máig érvényben van az ősi normann vészkiáltási jog: ha valakit sérelem ér, akkor a helyszínen, tanúk előtt el kell mondani a Miatyánkot franciául, majd felkiáltani, hogy: „Haro, Haro, Haro! Jöjj segítségemre, Hercegem, mert megkárosítottak!” Ezt az Írnok 24 órán belül feljegyzi, majd a Bíró kivizsgálja az esetet. A Haro-kiáltás mind a napig érvényben van, bár utoljára 1970-ben használták, hogy megakadályozzák egy kertkerítés felépítését.

 Sark szigetén kellemes az élet: a tengeri levegő üde zöld természetet varázsol a sziklaszirtre, amin ráadásul be van tiltva az autóforgalom is. Sarkra még repülővel sem lehet leszállni, mindmáig hajóval és ahhoz hasonló alkalmatosságokkal lehet eljutni rá. A szigeten gyalogosan, bringával, lóval vagy szekérrel közlekednek az emberek. Sark népe nem rest sportolni: saját krikett-, rögbi- és focicsapatuknak szurkolhatnak.

 A vörös-fehér színbe öltözött, Rossz Oroszlánoknak becézett Sarki Nemzeti Futballcsapat első nemzetközi meccsét Gibraltár ellen játszotta otthon, amin tisztes, 0-19 gólarányú vereséget szenvedett. A sarki fenegyerekek 2003-ban beneveztek a Szigetek Focitornájára is, amin rekordot fellállítva négy meccs alatt egy gólt sem rúgtak, viszont hetvenet kaptak. Grönland 16-ot, Wight szigete huszat vágott a sarki Leon Burletson hálójába.

 Sark fogdája, anno Domini 1856

 A kies Sark máig titkos sarok a La Manche-csatornán, amit elkerül a turisták tömege. Nem szerepel gyakran a hírekben, de még az irodalomban sem. Néha egy-egy zs-kategóriás krimiben vagy ponyvaregényben szerepel eldugott, ezért gonosz cselekedetekre alkalmas helyszínként. A sarkiak viszont büszkék Algernon Swinburne, az egyébként gyakran szadomazochizmusról és leszbikusságról írogató viktoriánus poéta Sarkról szóló, sötéten romantikus versére, ami akár egy Cure-dalszövegnek is beillene:

„Abreast and ahead of the sea is a crag's front cloven asunder

With strong sea-breach and with wasting of winds whence terror is shed

As a shadow of death from the wings of the darkness on waters that thunder

Abreast and ahead.

At its edge is a sepulchre hollowed and hewn for a lone man's bed,

Propped open with rock and agape on the sky and the sea thereunder,

But roofed and walled in well from the wrath of them slept its dead.

Here might not a man drink rapture of rest, or delight above wonder,

Beholding, a soul disembodied, the days and the nights that fled,

With splendour and sound of the tempest around and above him and under,

Abreast and ahead?”

 A különleges jogállás mellett még saját nyelvjárás is dukál a feudalizmussal elnyomott hatszáz szigetlakónak. A sercquiais nyelvjárás a francia, normann és angol nyelv keveréke, amit már csak a sziget néhány idősebb lakója ért és használ. Hogy az emberi civilizáció ezen törékeny szelete fennmaradhasson, álljon itt a történelem első sercquiais-magyar kisszótára, ergé szerkesztésében:

anya - la moiére

arc - fache

csend - trantille

csók - boiesi

egy - iun

este - o'sair

gyapjú - la fi

hal - poietyi

király - l'rouai

kutya - l'tchon

ló - l'g'va

öreg - vi

Sark - Ser

szem - l'yi

szomorú - tristre

viszontlátásra - á buéto