A nagykörűi székhelyű Szövetség az Élő Tiszáért egyesület a júniusi meggy- és novemberi alma-mentő, a termelőket és vevőket összehozó kezdeményezése után most komplett katalógussal jelentkezik, ami az évvégi, céges ajándékozási időszakban kínál Tisza menti tájtermékeket.

 Az oly' divatos vállalati társadalmi felelősségvállalásra (még trendibb nevén: CSR-ra) építve ajánlják a cégvezetők figyelmébe a helyi termelők munkáját: szilvalekvárt szilkében (mázas cserépedényben), dióval töltött aszalt szilvát, madaras illatzsákot levendulával töltve, fatraktort, mézes bödönt csurgatóval, gyümölcsdesszertet és mézválogatást.

 Nagyon rokonszenves a SZÖVET működése, tenni akarása. Az Élő Tiszáért Programjuk a folyó körüli természetes gazdálkodáson alapul. Úgy gondolják, hogy a Tisza mentén az árvíz természetes jelenség, a folyó gátak közé szorítása egyrészt csak növeli a veszélyt a vízszint megemelésével, másrészt vízhiányt, aszályos állapotot okoz a víztartalékolási lehetőségeitől megfosztott, korábbi árterületeken. Míg a vízügyesek nagy, (saját plakátjaikon lefolyókként ábrázolt) mesterséges tározókban gondolkodnak, addig ők a hagyományos, ártéri gazdálkodás hívei.

 A napokban jelent meg az Indexen Balogh Péter Kárvíz című publicisztikája, amiben arról ír, mennyire abszurd, hogy előbb sok pénzért vízmentesítjük azokat a területeket, amik folyamatos öntözést igényelnek - ami szintén nincs ingyen. A szerző maga is nagykörűi, november végén elkalauzolt minket birtokára, a szürkemarha-csordájához. A falu szélén, a Tiszától nem messze élő szürkemarhák otthona egy egyszerű karám, éléskamrája a környező rét, illetve a bálákban odaszállított szalma.