Inszeminátortól kaptam a hetes játék labdáját, úgyhogy egy bejegyzés erejéig énblogolásra rabolom a Reakció drága felületét. Többféle szabállyal találkoztam már, itt most a Gaspernél olvashatóakat fogom követni:

1. Belinkelni a kérdezőt.
2. Hét dolgot elmesélni magamról.
3. Továbbadni hét embernek. A hét helyére bármilyen tetszőleges szám behelyettesíthető természetesen.

 Ha ősz, akkor sült gesztenye. Dédnagymamám Velemben élt, sokszor jártunk nála gesztenyét szedni. Néha találtunk bariszőlőt is, amiről csak néhány évvel ezelőtt derült ki számomra, hogy nem más, mint az áfonya (a Google is csak tíz találatot ad erre a szóra, amiből néhány ráadásul egy régi UFi-cikkem linkje). Egy ideje nagybátyámék élnek az átalakított dédszülői házban, ha tehetjük, októberben meglátogatjuk őket a falu Gesztenyeünnepén.

 Kiskoromban nagyon szerettem a matekot, és jól is ment: az egervári általános iskola első osztályában a másodikos, másodikban a harmadikos matekanyaggal kötött le idős tanítónénim. Még középiskolában is jó voltam, de a gimi végére nagyon megutáltam a matematikát: az egyetemen már kifejezetten szenvedtem az analízissel és a lineáris algebrával, máig sem értem, hogy lett meg a módszertani szigorlatom.

 Gimnazistaként egy ideig génsebész szerettem volna lenni. Nagyon érdekelt a genetika, bár arról csak homályos sejtéseim voltak, mit csinálhat egy génsebész. Amikor megtudtam, hogy előbb az általános orvosit kéne elvégeznem, sok-sok vérrel és belekkel, akkor nagyon gyorsan pályát módosítottam, így kerültem aztán (PSZF-es kitérővel) a Közgázra.

 Szeretek játszani, elsősorban társasjátékokat. Barátaimmal rendszeresen játszunk: nálam, a bérházunk udvarán, a strandon vagy éppen síelés után a hüttében. Ha néha beleszeretek egy-egy számítógépes játékba, akkor azzal is egészségtelenül sok időt tudok eltölteni – szerencsére barátnőm, Mese ritka megértően viseli mindezt.

 Az én fejedelmem II. Rákóczi Ferenc, a Cum Deo Pro Patria et Libertate pedig ezer év legjobb politikai szlogenje. Apai ágról sárospataki vagyok, sok időt töltöttem kölyökként a pataki várban és a Nagykönyvtárban – a hétvégén is elsétáltam a Vörös-toronyhoz.

 Szétszórt vagyok, szörnyű név- és arcmemóriával. Gyakran előfordul, hogy valakinek másodszor, harmadszor vagy akár sokadszor is bemutatkozom, ami nagyon kínos és udvariatlan dolog, de nem tudok vele mit kezdeni.

 Nagyon válogatós voltam a napközi menzáján, a legtöbbször csak sós kenyeret ettem, mert a borsófőzeléket és a zsíros húsokat egyformán utáltam.

 Végül Lolának és Kovátsch Gamma Bertalannak adnám tovább a stafétát.