Manyi Bécinek, szeretetvel 

 Cikkemmel Grétsy tanár úr nyomdokaiba kívánok lépni, annyiban talán eltérve az ő gyakorlatától, hogy nem eufemizálok, és kimondom: a világnézetem miatt gyomlálok a nyelvben, és nem valamiféle nyelvtudományi vagy nyelvművelői hozzáállás alapján. Igen, vannak szavak, amiket nem szeretnék használni, mert rossz nézőpontot képviselnek. A mögöttük rejlő életformát nem tartom jónak. Lássuk tehát az élő magyar nyelv hét főbűnösét a vádlottak padján:

beszólás:
Aki beszól nekem, azt lefejelem, írhatnánk az Oxford Advanced Dictionarybe példamondatként, ha felkérnének erre. Merhogy mi nem szeressük a kritikát, és bármilyen kritika az csak rosszindulatú lehet. A bűnbánatnak, belátásnak még a fogalmát sem ismerjük. De a másik irány is érdekes: szólni már nem tudok, csak beszólni. Ha valakinek a figyelmét fel akarom hívni egy hibára, azt csak úgy tudom megtenni, hogy megalázom. Mert a másik bizonyosan képtelen az önvizsgálatra. Medve, tudod mit csinálj a fűnyíróddal!!!

szivatás:
Ez valami szocializmus-kori szó lehet, reakciós családomban sose hallottam. A szivatás lehet jó vagy rossz, aszerint, melyik oldalán állunk. Ha a tanár dolgozatot írat, akkor szívat. Ha megleckéztetjük a kis köcsög hatodikost, akkor szívatunk, muhaha (a muhaha szót legközelebb fogom bírálni). Mit szólnánk ahhoz inkább, ha a szenvedésről értekeznénk? Hogy annak milyen szerepe van az életünkben. Ha megírjuk a dolgozatot, egyrészt szembenézhetünk magunkkal, ami előnyünkre válhat, másrészt akár tanulhatunk is vele (az olvasó jól érzékeli a rablóból lett pandúr életfelfogását). A szivatás azt sugározza, hogy bármilyen szenvedés káros. Meg hogy az az ügyes, aki másokat szívat. Nem csoda, hogy itt tartunk.

homofób:
Kétfajta ember létezik. Mi, liberálisok, akik felvilágosultak vagyunk és támogatjuk a homoszexuálisok házasságát, meg a többiek, akik nem. Ezek a sötét középkor pártfogói, intoleránsak, és hát mondjuk ki, amit a szívünk (oppardon, racionalitásunk) mondat: fasiszták. Vagy... vagy talán nem kellene vélemény alapján valakit megbélyegezni? És biztos, hogy azokkal van a baj, akiket homofóbnak címkéz a liberális média? Mert szeretik mutogatni a nagyvárosi csőcseléket, és azt mondják, ha nem támogatod a liberális felfogást, akkor ilyen vagy...

interaktív:
Hát ettől kifejezetten a gutaütés kerülget. Eredetileg ezt a számítástechnikában használták, ma már azonban a beszélgetés is interaktív. Tessék mondani, milyen beszélgetés az, ami nem interaktív? Van még interaktív tábla, nem tudom a krétás változat az milyen volt, arra a diák nem tudott írni? Bölényszar ez kérem. Meg zizegő szó.

szabadosság:
Itt nem értek egyet népszerű kátóllikus írónkkal, aki módfelett szereti ezt a szót használni. A hideg ráz ettől, és a képmutatás, mint olyan jut eszembe. Meg az a másik író, aki, midőn azt a választ kapta feleségétől, hogy nem tudja, a gyerek mit csinál a kertben, azt mondta: „akkor menj ki és tiltsd meg neki”. Biztos valami szabadosságot csinál a gyermek, járhatott legendabeli írónk fejében.

„csak papír”:
Mondják ezt sokan, amikor rákérdez a szomszéd, hogy mikor fogtok összeházasodni. Ugyan minek, hiszen csak papír. Ugye az alapvető tévedés az az, hogy itt írásbeliségről lenne szó. Egy állami esküvőnél talán. De egy egyházinál? A kimondott szó, hölgyeim és uraim, ha ez még mond valakinek valamit. A nagyapám 67 évig tartotta magát ehhez a szavához. Utána már csak azért nem, mert elhunyt. A nagyanyámat tessék békén hagyni, természetesen ő is hű volt a szavához, ugyanennyi évig, csak az én patriarchális világszemléletem miatt jutott eszembe a nagyapám. No meg lehet, hogy azért, mert a férfiak eleve gyanúsabbak.

„mindent megadni”:
Mondja nekem a bótos - huszonéves nő - hogy ő azért nem vállal gyereket, mert nem tud neki mindent megadni. Nohátkéremszépen. Tényleg az kell egy gyereknek? Nem valami ürügy ez? Látom a tévében azokat a fiatalokat, akiknek mindent megadtak - egyrészt kilóban is mérhető a minden, másrészt a viselkedésükben. Mert a büdös kölyök egy idő után követelni is fogja a mindent, ha megadják neki, nénike is megmondhatja.

 Az írás ötlete zadari nyaralásom alatt pattant ki a fejemből, a kép pedig Agnes Denes Wheatfield - A Confrontation című installációját ábrázolja (Manhattan, 1982). Agnes Denes kiállítása 2009. január 18-ig látogatható a Ludwig Múzeumban.