A nagy csend
2008. október 26. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

A nagy csend

Teremtsetek csendet. Isten szavát nem lehet meghallani a világ zajában(Kierkegaard)

 Tegnapelőtt láttam a konzervativizmust. Kora tavasszal, fehér kámzsában lapátolta el a havat a veteményesről, hogy répát ültessen a földbe a közösség számára.

 La Grande Chartreuse, Alpok, Franciaország. Az égig érő hegyek egyik kies völgyében hatalmas épület kapaszkodik fel a meredélyre. Ez a karthauzi rend nagy kolostora, a szerzetesrend központja. Falain túl zajlik az élet: turisták kaptatnak fel egy kilátóba, hogy pillantást vessenek a nagyszabású épületre, odafent repülők zúgnak el minden irányban.

 Falai közt csend honol: nem hallunk emberi szót, csak a szél fütyül, a madarak csicseregnek, kárognak, vijjognak, vagy az eső dobol a templom tetején. Csend van: a némaságot fogadó Karthauzi rend tagjai hangtalanul tesznek-vesznek a kolostorban. Naponta többször, egyedül vagy együtt imádkoznak, a Bibliát tanulmányozzák, kertjeiket művelik. Aztán aludni térnek. Majd felkelnek virrasztani. És így tovább, minden egyes nap.

 A nagy csend című dokumentumfilmben a kolostor hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést, 162 percen keresztül. Philip Gröning német filmrendező egy évet töltött el a szerzetesekkel: kamerájával bejuthatott a cellákba, a templomba, a fáskamrába, a veteményeskertbe. A néma szerzetesek látszólag közönyösen, valójában inkább nyugodt derűvel teszik mindennapi szertartásaikat a kamera előtt.

 Kik ők? Miért lettek szerzetesek? Erre nem kapunk választ - szóban. Gondolatban annál inkább: sokszor hosszú másodpercekig a tekintetüket fürkészi a kamera. Aki ért hozzá, sok mindent kiolvashat belőlük. A film lassan hömpölygő felvételeit, tán negyedóránként a Bibliából és más iratokból vett idézetek szakítják meg. Így szól az egyik:

 „Ez a csend: utat engedünk Istennek, hogy megszólalhasson bennünk.”

 A rendező érti a dolgát: amikor a mégoly nyitott és fogékony nézők is kicsit unni kezdik a felhőket, fényeket és üres kerengőket ábrázoló felvételeket (körülbelül az első óra után), akkor beléphetünk a vasárnapi ebédnek otthont adó terembe. És láss csodát: halk csevej hallatszik. A rend szabályai szerint ugyanis nem örök a némasági fogadalom: a vasárnapi ebédnél és az utána engedélyezett, közös, szabadba kivezető sétán beszélgethetnek egymással a szerzetek.

 És máris közelebb kerülünk ezekhez a mai korban oly furcsának látszó férfiakhoz. A réten sétálgatva heti elmélkedéseiket vitatják meg, vagy hófehér ruhájukban felsétálnak a hómezőig, ahol lábon csúszva vagy épp hasra esve, hangosan nevetve csúszkálnak le a hegyoldalon. Egy pihenőhelyen körben leül a közösség, és arról vitatkoznak, hány csapot szereljenek be a fürdőszobákba (ahol a szabályok szerint csak hideg vízben fürödhetnek a karthauziak). Van, aki többet szeretne, és más kolostorok új példáira hivatkozik. Az egyik idős szerzetes így válaszol neki:

 „Nem törölhetjük el a szokásainkat. Nélkülük nem tudnánk többé tájékozódni.

 A két és fél órás csendfilmben minden egyszerű szónak ereje és jelentése van. Ami a film erénye, az talán némi hibája is: túlságosan tökéletes benne minden. Csak bizonyosság van, kétely nincsen. Pedig az utóbbi legalább olyan fontos része lehet egy szerzetes életének. Vajon mi járhat annak a fejében, aki ennyire el tudja magát szakítani a világtól? De az is lehet, hogy csak mi vagyunk ennyire tökéletlenek, mert nem hisszük el derűs nyugalmukat. A tökéletesség érzetéhez Gröning túlságosan is precíz felvételeket használ: a kerengő folyosója az aranymetszés szabályai szerint fut a távolba, a világos és a sötét részek mindig kiegyensúlyozzák egymást, a gótikus étkezőben hosszú asztalnál ebédelő szerzetesek pedig középkori festmények kimódolt beállításaira emlékeztetik a nézőket.

 De a film vége katarzishoz vezet: ez az egyetlen alkalom, amikor egy szerzetes a rendező (és a nézők) számára szólal meg. A kolostor egyik legöregebb, világtalan szerzetese vall életről és halálról ódon szobájában.

 „Szomorú, hogy a világ elfelejtette az Istenhez vezető utat. Mi értelme Isten nélkül élni? Ha eltörlitek az istenhitet, mivégre éltek a Földön?

 Majd leereszkedik a nagy csend.

 A hosszú, lassú sodrású és teljes mértékben kikapcsoló (vagy éppen bekapcsoló) film során pár percre el is bóbiskolt e sorok írója a moziban, de talán ez is hozzátartozik A nagy csend atmoszférájához. A városi (és magyar) lét és létbizonytalanság hektikussága elpárolog az emberből, szokatlan derűvel lép ki a moziból a körút forgatagába.

 Philip Gröning mesterművet alkotott. Volt ideje felkészülni rá. Először 1984-ben jelentkezett be a Nagy Karthauzi Kolostorba, hogy filmet forgatna a szerzetesek életéről. „Még nem érezzük késznek magunkat a fogadásra - szólt a válasz. Az újabb levél tizenhat év múlva érkezett a kolostortól:

„Most jöhet.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr31727538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2008.10.26. 09:22:39

Ergé,
azt hittem az ír szerzetesekről fog írni. Valahogy ez volt a fejemben
www.amazon.co.uk/How-Irish-Saved-Civilisation-Irelands/dp/0385418493


Sörissza olvtársak kedvéért egyszer kéne írni a belga szerzetesekről is :)

Gattaca 2008.10.26. 11:23:46

Jó írás. Kár, hogy nem akkor tettétek fel, amikor még játszották a mozik.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.10.26. 11:30:10

Gattaca, most láttam a filmet a Tabán moziban. Szerintem játsszák itt-ott, nyilván nem a multiplexekben :)

betyár (törölt) 2008.10.26. 11:34:46

:))) tetszik. Az Eötvös-regényt olvastad?

Gattaca 2008.10.26. 11:40:18

akkor remélem, adják még (nem a multiplexeben kerestem, hanem a port-on nem láttam).

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2008.10.26. 11:45:42

Jó a cikk és biztos jó a film is. Bár nem igaz, hogy az életnek nincs ételme Istenhit nélkül, még akkor sem, ha ezt egy nagyon szimpatikus öreg szerzets bácsi mondja.

Mindenesetre annak örülök, hogy a választás lehetősége mindannyinknak nyitva áll, és ha szeretnénk ebben az emelkedett csendben élni a többi szerzetessel akkor megtehetjük.

Az igaz, hogy ez része a konzervativizmusnak, de nem inném, hogy a nem hívő nem lehet része (Persze azt tudom, hogy ezt nem is állította a cikk.).

Még egyszer kösz a cikket.

DEP 2008.10.26. 11:54:12

Csodálandó, hogy vannak ilyen emberek, akik ennyire át tudják magukat adni, és a szolgálatába szegődni Istennek.

Igén szép film lehet!

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2008.10.26. 12:50:34

Végigolvastam ergé hangulatos filmbemutatóját, s persze nem kerülhettem el, hogy a nagy összezavaró hangja megszólaljon bennem, hogy aztmondja:
Hehe. Megnézzük a filmet, azt mondjuk nahát, nahát. Aztán hétfőn visszamegyünk tőzsdecápának, csúcsmenedzser genyónak, átverésszakos reklámszakembernek vagy kis fogaskeréknek a nagy illúzió gépezetébe, a filmgyár és a mozi meg kasszíroz, haha, a szerzetesek is részei lettek a showbusiness-nek, ez aztán a nagy dolog...
Szóval, ez nem ilyen egyszerű. Illetve egyszerű, csak másképpen van. Senki sem lehet jó szerzetes, aki azért vonul el, mert gyűlöli a világot, melyből származik. Azért vonul el, mert szereti és meg akarja haladni azt. A csendben le akarja vetni a világ ideigvaló esetlegességeit, és a lét alapjaihoz akar visszatérni, amelyek szemlélését így nem akadályozzák a mindennapi életünkhöz szükséges kiegészítő kellékek.

Valójában a monasztikus élet nem ellene van a világ életének, hanem hozzákapcsolja a világot a Lét alapvető forrásaihoz, kapcsolódási pontokat hoz létre ahhoz az alapstruktúrához, amelyre minden épül. Az életmód leegyszerűsítése, a csend, a természet közelsége, a legegyszerűbb tevékenységek végzése mind-mind az Élet alapvető szerkezetéhez vezetnek vissza, mi által a monasztikus élet nem kizárólag keresztény hitünk, hanem sokfajta vallás és életfelfogás közös élményévé válik, mint arra a nagy XX. századi trappista szerzetes, Thomas Merton oly találóan rámutatott, kinek műveit ezúton is melegen ajánlom a téma iránt érdeklődőknek.

A monasztikus élet a világ lélegzetvétele. Örüljünk, hogy vannak, akik ilyesmire szánják életüket.

Nézzünk ilyen filmeket, olvassunk monasztikus könyveket, töltsünk időt elmélkedve, elvonulva a világtól, s utána térjünk vissza. És akkor egy kicsit másképp csináljuk majd. És az olyan jó lesz.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.10.26. 13:00:57

Elpet, egyetértek. Egyébként ha moziban nem tudjátok elkapni, a Jutyúbon több részlet is fent van a filmből, lehet hangolódni :)

lkflldnlbn,mq qwmrng (törölt) 2008.10.26. 17:14:13

En meg egy eve nem hittem volna, hogy ennyire el fogom vesziteni a hitemet.
partofthemachine.blog.hu/2008/10/20/wounded_old_and_treacherous

lehet, hogy meg kell neznem ezt a filmet?

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2008.10.26. 17:38:14

ergé,
itt nem lesz sok komment. Ez annak a jele, hogy jó úton jársz :)

tewton 2008.10.26. 17:57:55

höhö, a nagy csend fele

Francois Pignon 2008.10.26. 19:57:26

és torrentet sem találtam hozzá.

Francois Pignon 2008.10.26. 20:02:12

November 6-12 között Balassagyarmaton vetítik. Gondolom egyetlen kópiát hordoznak körbe az országban. :(

tevevanegypupu 2008.10.26. 20:28:39

en.wikipedia.org/wiki/Martyrs_of_Atlas

Vannak meg szerzetesek akik nagyon nehez korulmenyek kozott eltek, de boldogok voltak. Szerettek a kornyekbelieket es azok is oket. Algeriaban a tibhirini trappistak. Jartunk ott egyszer. Aztan amikor mar eljottunk Algeriabol, ujra hallottam roluk. Meggyilkoltak oket.

flugi_ · http://fundi.blog.hu/ 2008.10.26. 20:55:18

sajnos a célközönségig nemigen jut el egy ilyen film. Semmi gyilkosság vagy más szenzáció.

tewton 2008.10.26. 21:09:18

pinyó,
emule-n nézted?
én ott találtam, nagy csendben :)

Francois Pignon 2008.10.26. 21:45:49

Kösz, de megoldottam a problémát miután eszembe jutott hogy az internet angolul működik ;)

molaris 2008.10.27. 06:14:42

Ez azért csak az egyik oldal. Misszionálni némán igen nehéz lenne. Pedig a misszió Krisztus határozott parancsa.

Quicksilver 2008.10.27. 07:25:47

Köszönöm ezt a filmajánlót. Nem vagyok vallásos, de ezt a filmet meg fogom nézni valahol.

Carlos77 2008.10.27. 13:17:11

Tényleg remek élményt adó film, melegen ajánlom! A post jó összefoglaló respect!

Francois Pignon 2008.11.01. 11:37:31

Aki lemaradt ma a Különkiadásról a Hírtv-n, nézze meg majd az ismétlést.
Hehe, Elpet is idézve lett. ;)

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.11.01. 22:35:04

Elpet, nézzen holnap du. egytől Hír TV-t! Viszonthallhatja kommentjé a Különkiadásban, a műsor vége felé. :)

Palást 2009.03.30. 10:34:49

Keresztfiam a karthauzi rend szerzetese lett. Mielőtt végleges fogadalmat tett, arra gondoltam, milyen jó lenne ha hazatérne,mert Magyarországon is nagy szükség lenne áldásos tevékenységükre, hiszen a háború előtt hazánkban is működött e rend. Aztán amikor meglátogattam a kolostorban, rájöttem arra, ilyen irányú elképzeléseim teljesen hiábavalóak, mert Isten iránti elkötelezettségük oly nagy fokúak, hogy azt nem szabad embernek megváltoztatni. Meggyőződésem, hogy imáik eljutnak az Istenhez, s Rajta keresztül minden földi halandóhoz. Bűnösökhöz és bűntelenekhez egyaránt.
süti beállítások módosítása