Induljunk el onnan, hogy a forradalom leverését követően, egészen 1957 januárjáig nem volt hermetikusan lezárva a magyar-osztrák határ. Menekült is mindenki, akinek nem jött be igazán a kádárizmus. A fiatalabb forradalmárok nem ismerték kellően a rendszer lélektanát, nem volt bennük az idősebbekben ’47 óta felhalmozódott - a kérdésüket sem hiszem el - tapasztalat. Nekik küldték ezt a számot.
A megtorlásügyi szakemberek november 4-e után azzal szembesültek, hogy kevesebb a megbüntethető reakciós, mint amennyivel előzetesen kalkuláltak, haza kell tehát hozni a menekülteket, a nyugodt hétköznapokba visszailleszkedő polgárokat pedig újra elő kell venni. Így történhetett, hogy MSZMP-s káderek lobbiztak akasztásért, (Brusznyai Árpád gimnáziumi tanár esetében sikerrel). Az év elején rendelte meg a Magyar Rádió a Honvágy című nótát, mely aztán kapóra jött az interregnum időszakában. Az 1956-ban született alkotás az újonnan formálódó MSZMP rádiós propaganda részeként terült szét az éterben novembertől, belezenélve a disszidáló magyarok lelkébe, szívébe. A dal igazi féregvírusként a forradalmárok a hazaszeretetét kihasználva támadt. Az elmenekült kedves hallgatók egy része, köztük Wittner Mária is – talán e melódia hatására, szépen visszajöttek. A történetet onnan már ismerjük.
Vannak sokan, akik még az ötvenes évekből ismerik a dalt, a magunkfajta közép-öregek az egykori Kontroll Csoport tolmácsolásában hallottuk először. 1987-ben azonban még világos volt, hogy eljátszása valójában egy totális rendszer arca elé tartott tükör: ilyen eszközöket használtok.
A Bojtorján együttes interpretációja azonban a dal teljes félreértésről tesz tanúbizonyságot, ráadásul a Fidesz egyik kampányrendezvényének színpadán mutatták be:
A szirupos szöveg, a keserédes bayerzsolti értelemben vett erdélyi romantikát idézi, s helyezi pozitív kontextusba. „Ott, ahol zúg az a négy folyó”, hogy mást ne mondjunk ugye. Csak ezt (az eredetileg Gommermann István szerzeményt) elhárító tisztek nyomatták egészen a megtorlások nyitányáig. (Akampányban a Szabad Európa Rádió is kezükre játszott.)
A dal egyébként egy amerikai sláger koppintása. A szerző és felesége - tudva, hogy a rendszer használja dalukat - 1956 végén elmenekült az országból. Az érzelmes szerzeményt, bűnös előélete okán kéretik értékén kezelni! Én Eisemann Mihállyal vagyok.
Honvágy
Oly távol, messze van hazám,
Csak mégegyszer láthatnám!
Az égbolt, a felhő, a vén hold, szellő,
Mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok,
Muskátlis ablakok
Hozzátok száll minden álmom.
Ott, ahol élt anyám,
Ott van az én hazám,
Ott lennék boldog csupán.
A sorsom jó, vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen.
Más föld, más ég, más táj, más nép...
Bárcsak otthon lehetnék!
Holdfényes májusok,...
Oly távol, messze van hazám,
Csak mégegyszer láthatnám.
Holdfényes májusok,...
Holdfényes májusok,...
...Csak még az egyszer láthatnám!