Utazván Kerry grófságban, Valentia szigetén, az írek földjén, Európa legnyugatabbi pontján, a 2008-as esztendő október havában.
„Our noisy years seem moments
In the being of the eternal silence”
(Wordsworth)
„Gördülj sötétkék Tenger, hömpölyögj!
Tízezer flotta siklik balgatag
fölötted; ember dúl a föld fölött,
de itt megtorpan: roncs hajódarab
víz-pusztaságod műve, nem marad
árnyéka sem dühének, teste még
esőcseppként villan - egy pillanat -
s mély kebledbe zuhan, mint bugyborék,
sír, koporsó, harang, emlék mind - puszta lég.”
(Lord Byron)
„Morog a puszta part alatt, amint
erős dagállyal tölt be húszezer
barlangot, melyet éjjel visszanyer
Hecate s árnyas hangjuk zeng megint.
Gyakorta meg szelid kedélye ring
s a csöpp kagyló is éppen ott hever,
ahol lehullott, mert hullám se ver
s lekötve most a menny viharja mind.
Ha szemgolyód a kínoktól sötét:
legelje hát a Tenger távolát;
ha füled durva zajjal megtelik
s unja az élet súlyos dallamát:
egy vén barlang mellett merengj, amig
meghallod majd a nimfák énekét.”
(Keats)
„A tenger elvarázsol, a tenger megöl, megijeszt, meghat, olykor nevetésre késztet, máskor eltűnik, tónak álcázza magát, vagy vihart támaszt, hajókat nyel el, vagy gazdaggá tesz, de válaszokat nem ad, bölcs, szelíd, hatalmas, kiszámíthatatlan.”
(Baricco)
„Though the great song return no more
There's keen delight in what we have:
The rattle of pebbles on the shore
Under the receding wave.”
(Yeats - The Nineteenth Century And After)
„A tenger. Élő testével simul
Alvó arkangyalokhoz pillanatra
Olyan vagy, s nem tűnhetsz nyomtalanul:
A Kezdet születésed visszaadja.”
(Hamvas Béla)
„And like a dying lady lean and pale,
Who totters forth, wrapp'd in a gauzy veil,
Out of her chamber, led by the insane
And feeble wanderings of her fading brain,
The Moon arose up in the murky east,
A white and shapeless mass.”
(Shelley)
„And in the end
we lie awake
and we dream
of making our escape
And in the end
we lie awake
and we dream
of making our escape”
(Coldplay)
