A melamin (nem összetévesztendő a melaninnal, ami egy biológiai – például az anyajegyekben megtalálható – festékanyag, illetve Gréczy Zsolttal, aki a Pa-dö-dö, Szikora Róbert és Delhusa Gjon dalszövegírója és a magyar miniszterelnök kommunikációs főtanácsadója) egy vegyiparban használatos vegyület, leginkább formaldehidgyanták gyártásához használják. Egyik származékát rovarölőként alkalmazzák, nem azért, mert közvetlenül mérgező, hanem mert megakadályozza a rovarok bebábozódását, ami a tisztességes rovari élethez elengedhetetlen. Azt, hogy az emberre nézve veszélyes-e, eddig senki nem vizsgálta, ugyanis senkinek nem jutott eszébe a kajáját formaldehidgyantával fűszerezni.

 Ez a helyzet most megváltozott. Mint ismeretes, Kínában nagy mennyiségben került forgalomba melaminnal szennyezett tejpor, s egy-két rakománynyi cucc exportra is jutott. Kínában jelenleg több mint tízezer gyermek van kórházban a mérgezés miatt, s eddig négyen haltak meg. (Ennek ellenére Hu Csin-tao elnök-pártfőtitkár nem fakadt sírva az Országos Népi Gyűlés folyosóján egyenes adásban, de ezt tudjuk be a kínai vezetés jóízlésének.)

 Mi történt? Bizonyára sokan azt feltételezik, hogy a pekingi pártközpontból letelefonáltak a 389-es Számú Tejporgyárnak, mondván, ugyan, elvtársak, tegyetek már egy kis melamint a tejporba, s mérgezzük meg a kurva csecsemőket meg a nagyorrúakat. Ez azonban nem teljesen igaz.

 Kínában, minden ellenkező hiedelemmel szemben, a központi hatalom meglehetősen gyenge. A kínai politika évezredek óta a központi kormány és a helyi kiskirályok törékeny erőegyensúlyán alapszik, s a régiók az utóbbi évtizedek deregulációjának következtében jelentős mértékben megerősödtek. „Az Ég magas, a császár messze van” - tartja az ősi kínai közmondás, arra utalva, hogy a fővárostól távol nagyjából mindenki leszarja, hogy a központ éppen milyen rendelkezéseket hoz.

 Ráadásul a központi költségvetés nemigen ad támogatást a helyi kormányzatoknak (a kiemelt projekteket leszámítva), így a járási, városi vezetőknek maguknak kell gondoskodniuk a rájuk bízott terület működtetéséről és fejlesztéséről. Márpedig fejleszteni kell, mert egyébként az ember városa lemarad a szomszédos településekhez képest, és az kínos, már csak azért is, mert a párt- és állami hierarchiában az előléptetés legfontosabb feltétele az, hogy az adott káderre bízott terület gazdaságilag gyorsan növekedjen. Vagyis a helyi kádereknek egy cél lebeg a szemük előtt: mindenáron növelni városuk/járásuk/megyéjük/tartományuk gazdasági teljesítményét. A munkabiztonsági, környezetvédelmi, egészségügyi körülmények nem játszanak, mivel ezek nem szerepelnek a gazdasági statisztikákban.

 Ráadásul a kínai piac rendkívül telített, s a vállalkozók éles versenyre vannak kényszerítve. A termelési költségeket muszáj a lehető legalacsonyabbra szorítani, s mivel a fent említett okok miatt a helyi hatóságok nem törődnek az előírások betartatásával, a cégek leggyakrabban a biztonsági, egészségügyi stb. költségeken igyekeznek megtakarítani pár jüant. Országos szinten egyébként igen szigorú jogszabályok vannak érvényben, ezek azonban a helyi ellenállás miatt jórészt papíron maradnak. Ennek köszönhetőek a napi rendszerességű bányaszerencsétlenségek, illetve a szintén igen gyakori élelmiszerbiztonsági és egyéb botrányok.
 
 Ami a melamint illeti, a következő történt: néhány északnyugat-kínai paraszt rájött, hogy a rovarirtóként beszerzett melaminnak magas a nitrogéntartalma (a vegyület kétharmadát nitrogén alkotja) és hasonlít a fehérjére, ezért ha a tejbe melamint kevernek, a tejbegyűjtő állomáson a vizsgálat magas fehérjetartalmat fog kimutatni, ami magasabb átvételi árat jelent. A technika gyorsabban terjedt, mint nálunk a HTO-szőkítés, így számos tejtermékgyártó termékeibe jó sok melamin került. Különösen a – részben új-zélandi tulajdonban lévő – Sanlu cég volt érintett, de a Mengniu és a Yili óriásvállalatokat is sikerült a parasztoknak becsapniuk.

 A történethez hozzátartozik, hogy a kínaiak tejet nem isznak, s tejterméket is alig fogyasztanak. Kivételt ez alól a csecsemők képeznek, akiknek mintegy a felét a kínai anyáknak nincs kedvük/tejük/idejük kizárólag anyatejjel táplálni (Magyarországon egyébként ez az arány kétharmad). A tejalapú tápszerekben pedig egy ideje ott van a melamin, aminek egészségkárosító hatásával kapcsolatban egyetlen dolog biztos: ha egy csecsemű hosszú ideig nagy mennyiségben kapja, az veseelégtelenséghez vezethet, ami halálos is lehet.

 A kínai hatóságok viszonylag gyorsan reagáltak: az ügy nagy port vert fel a kínai médiában, a szennyezett termékeket visszahívták, egy csomó felelőst letartóztattak, s a beteg babákat ingyen kezelik a kórházakban (Kínában sosem volt vizitdíjas népszavazás, így az egészségügyi ellátás mindig is fizetős volt).

  Időközben kiderült, hogy mivel a melamint a földeken rovarirtóként is nagy mennyiségben használják, az nemcsak a tejtermékekben fordulhat elő, hanem a növényekben, illetve a növényeken tartott állatokban is – vagyis lényegében bármiben. És mivel gyakori műanyag-alapanyagról van szó, a csomagolásról is juthat a kajánkba pár milligramm. Mindeddig azonban eszébe sem jutott senkinek, hogy az élelmiszerekben melamin után kutakodjék, így aztán nem is tudunk semmit az elterjedtségéről. Mindenesetre már Magyarországon is találtak szennyezett terméket, Zetek nevű kedves olvasónk legnagyobb riadalmára.

 Mi ebből a tanulság?

 Közvetlenül az, hogy ne etessük melaminnal a gyereket, de azért ne higgyük, hogy a melamin a legdurvább méreg, amelyet rendszeresen fogyasztunk. Ha megnézünk egy joghurtos dobozt, az összetevők listáján jóval veszélyesebben hangzó cuccokat is találunk.

  Ugyanakkor az egész magyar (és európai) élelmiszerbiztonsági rendszert újra kéne gondolnunk. A világon mindig lesznek olyan termelők, gyártók és kereskedők, akik némi haszon reményében hajlandók mondjuk patkányméreggel feljavítani a trappista sajtot. Kína – a fentebb írtak miatt – különösen veszélyes ebből a szempontból, de azért nem kell ilyen messzire menni egy kis dioxinos paprikáért vagy műtrágyából erjesztett fehérborért.

 Addig azonban, amíg az ÁNTSZ-ellenőröket nem ruházzák fel az azonnali helyszíni főbelövés jogával, a gyereket szoptassuk, magunknak pedig tartsunk disznót a spájzban, tehenet a gangon, pontyot a kádban, s a pálinkát is magunk főzzük a balkonládában termesztett törkölyből.
 
(Cikkünk illusztrációi a remek partyfoto.hu-ról származnak)