Vasárnap tartották a 2008-as romániai önkormányzati választások második fordulóját. Mint arról a szavazás előtti esélylatolgatónkban szót ejtettünk, a második fordulóra már csak a polgármesteri székek elosztása maradt. Az új törvények szerint ugyanis a helyi és megyei tanácsosokat, valamint a megyei tanácselnököket egy fordulóban választják. Csak a polgármesteri tisztségért van második kör, de az is csak abban az esetben, ha egy jelölt sem szerzi meg elsőre az 50%+1 szavazatot. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy idén ősszel parlamenti választásokat tartanak Romániában. Nem mindegy tehát, hogy melyik politikai alakulat fordul elsőként a román nemzeti vágta célegyenesébe, netán bukik akkorát, mint Hajas László.
Bejegyzésünkben Lengyel László-i magasságokba emelkedve próbáljuk értékelni a helyhatósági választások eredményét.
Rest of Szeklerland
Alapvetésként szögezzük le, hogy a másfél milliós erdélyi magyarság fele a Székelyföldön kívül, interetnikus környezetben él. Persze ezen belül is lehet még további csoportokat létrehozni. Vannak azon megyék, melyekben a magyarság számaránya jelentősebb (15-40% közötti a számarány Szatmár, Szilágy, Bihar, Kolozs és Maros megyékben; a két magyar többségű megyéről, Hargitáról és Kovásznáról később), máshol elenyésző.
Az RMDSZ jelentős sikert ért el azzal, hogy megszerezte Szatmár és Maros megye tanácselnöki tisztségét. Szatmárban nem volt MPP-s jelölt, Maros megyében az RMDSZ elleni román nagykoalíciót sikerült Lokodi Emőkének legyőznie úgy, hogy még MPP-s ellenfele is volt, Tőkés András (Tőkés László testvére) személyében. És majdnem csoda született Szilágy megyében is, hisz az RMDSZ jelöltje néhány száz szavazattal szorult csak a második helyre. Ehhez a történethez hozzátartozik, hogy itt az MPP is állított jelöltet, mi több, a polgári jelölt elvitt kétezer szavazatot. Természetesen az RMDSZ nem hagyta ki, hogy az MPP-t okolja a vereségért. Ugyanakkor mind Szilágy, mind Szatmár megyében az RMDSZ a magyarság számarányánál jobban szerepelt. Szatmár megye hat városából háromban RMDSZ-es polgármester ült be a székbe. A negyedikben egy független magyar polgármester nyert, aki viszont a választás után közölte, belép a szövetségbe. Az ékkövet azonban a 115 ezres szatmári megyeszékhely, Szatmárnémeti jelentette, ahol az eddigi RMDSZ-es polgármester, Ilyés Gyula újrázni tudott. A 41%-ban magyarok lakta városban a második fordulóban 58%-os eredményt ért el Ilyés. De más településeken is, ahol a magyarság kisebbségben van, tudott az RMDSZ polgármestert adni. Nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, de ezen a vidéken megszűnni látszanak az etnikai törésvonalak.
Szintén a vártnál gyengébben szerepelt az RMDSZ Bihar és Kolozs megyékben. Kiss Sándort, a Bihar megyei tanácselnök-jelöltet az első helyre várták, végül csak a második lett. Bíró Rozália, Nagyvárad RMDSZ-es polgármesterjelöltje a szavazatok 20%-át sem érte el (a magyarság számaránya Nagyváradon 27%). Szintén leszerepelt a kolozsvári RMDSZ-es polgármester-jelölt László Attila, aki 10 % alatti eredményt ért el és a helyi listán is csak 15%-nyi szavazatot szerzett az RMDSZ (a magyarság számaránya Kolozsváron 19%). A képhez hozzátartozik, hogy a városban külön listát állított az MPP is, igaz, az újabb magyar párt itt csak nanométerben mérhető eredményt ért el.
Magyar-magyar párharc
Az igazi MPP-RMDSZ összecsapás Székelyföldön zajlott. A megyei tanácselnökséget mind a két megyében az RMDSZ hódította el. Hargitában az ifjú titán Borboly Csaba az MPP főnök Szász Jenőre vert rá jónéhányezer szavazatot, Kovásznán a szintén fiatal Tamás Sándor lett a befutó. Elesett ráadásul az MPP-bástya Székelyudvarhely is. A városnak először lesz RMDSZ-es polgármestere. Szász Jenő önkormányzati pozíció nélkül maradt, ugyanakkor a két székely végvár, Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós polgármestere MPP-s lett. Nem sikerült viszont a Krónika című napilap korábbi főszerkesztőjének, Csinta Samunak (MPP) a bravúr: a legnagyobb székelyföldi város, Sepsiszentgyörgy vezetését nem tudta megszerezni. Mindezek ellenére az MPP a két székely megyében 9 polgármesteri, 19 megyei tanácsosi és 348 önkormányzati képviselői helyet szerzett. (Polgármesteri tisztséget az MPP a Székelyföldön kívül mindössze kettőt tudhat magáénak.) Szolgálati közlemény Tusványos rajongóknak: Tusnádfürdő polgármestere Albert Tibor, a Székely Fogadó tulajdonosa, az MPP jelöltje lett.
Itt most ejtsünk szót a Fidesz romániai önkormányzati kampányban betöltött szerepéről. Érdemes a fél évvel ezelőtti európai parlamenti (EP) választásoktól nekifutni. Akkor ősszel szinte senki nem hitt Orbán Viktornak abban, hogy Tőkés László független jelöltként odaérhet Brüsszelbe. Orbán az EP-választásokat Tőkés mellett végigkampányolta. Tőkés nyert, és az RMDSZ is bejutott. A Fidesz vezetője akkor Tőkés sikerét történelmi győzelemnek titulálta. A legnagyobb ellenzéki párt arra számított, hogy a Tőkés-szavazók – ha nem is egy az egyben–, de nagy arányban az MPP-re fognak szavazni és így legalább hozható az EP-választások 61-39 %-os arányához (RMDSZ 61%-Tőkés 39%) közeli eredmény. Messze nem így lett. Annak ellenére, hogy a Fidesz határozottan kiállt Szász Jenő mellett, annak ellenére, hogy az egész Fidesz vezérkar végighaknizta Székelyföldet az MPP mellett, az eredmény meglehetősen szerényre sikeredett. Az RMDSZ 85-15%-ra lenyomta az MPP-t.
Téves volt a hipotézis, hogy az RMDSZ elleni protestszavazatokat Szász be tudja gyűjteni. Míg ez ősszel Tőkésnek sikerült, addig most Szásznak nem. Ugyanakkor ez jelzés is az RMDSZ-en kívüli erőknek, hogy lehet létjogosultsága egy alternatív alakulatnak, de annak vezetőjeként csak Tőkés László jöhet szóba. Szász az eredmények láttán azzal védekezett, hogy egy három hónapja bejegyzett párttól ez is szép eredmény. Erre a gondolatra azonban pont Tőkés őszi sikere cáfol rá, hisz neki kiépült apparátus nélkül sikerült majd 180 ezer szavazatot szereznie. Szászék ennek felét sem szerezték meg.
Ugyanakkor az is jelzésértékű, hogy – ellentétben az európai parlamenti választásokkal – a két magyar párt indulása nem késztette nagyobb szavazási hajlandóságra a magyarokat. Sőt, a verseny demobilizálta a választókat. Felmérések szerint például Bihar megyében a magyarok lakta településeken 10%-kal volt kevesebb a szavazási hajlandóság, mint a román falvakban. De összességében is megállapítható, hogy a magyarok kisebb arányban mentek el szavazni. Még a két székelyföldi megyében is nagyon alacsony volt a részvétel. Hargita és Kovászna megye mindig az élen jár a szavazási hajlandóság tekintetében, most az utolsó megyék között szerepelt. Ehhez jött még az is, hogy az MPP váltig bizonygatta: „éles helyzetekben” nem indít jelölteket, mégis akarva-akaratlanul az MPP a szórványban elvitt jónéhány szavazatot, ezzel megakadályozva a másik párt politikusainak pozícióba kerülését. Az alacsony magyar részvétel ellenére az eredmény mégis jobb a vártnál.
Hogyan tovább?
Az RMDSZ eredményeit nézve igaz ugyan, hogy majd 300 önkormányzati képviselővel kevesebb jutott, mint az előző ciklusban, de például a polgármesterek számában kettővel növelni tudta a négy évvel ezelőtti eredményét. Ráadásul a megyei listákon leadott szavazatok szerint az RMDSZ masszívan átlépi az 5%-os küszöböt (kb. 5,5%), míg az MPP ebben a tekintetben 1%-on áll. Ha azt is hozzávesszük, hogy az RMDSZ az önkormányzati választásokon mindig 0,5-1 %-kal kevesebb szavazatot kap, mint az országgyűlési voksoláson, megállapítható: az őszi parlamenti választásokon nincs mitől tartania az RMDSZ-nek. Nincs tehát megegyezési kényszer, amit viszont most már a polgáriak erőltetnének. Szász Jenő elmondta, hogy várja az RMDSZ segítő jobbját. A megegyezés jelen pillanatban távolinak tűnik. Igaz, a fél évvel ezelőtti MPP álláspontból (a lista fele-fele arányban történő elosztása) visszavettek és jelenleg az 1/3-2/3-ad arányt erőltetik. Az RMDSZ szemszögéből, és figyelembe véve az önkormányzati választáson elért eredményeket, még ez is túlzott követelésnek tűnik. Információink szerint az RMDSZ vezérkar is hajlott volna a tárgyalásokra, ha az MPP egy kicsivel jobb eredményt ér el. Így jelen pillanatban a megegyezés lehetősége a nulla felé konvergál. Ugyanakkor intő jel lehet az RMDSZ számára, hogy sok magyar most is otthonmaradásával szavazott. Az erdélyi közvélemény szívesen látna valamilyen megegyezést. Bár azt is sokan hozzáteszik, hogy ez Markóval és Szásszal nem fog menni. A két ember egymás foglya. Abban viszont hasonló a sorsuk, hogy a választások eredményeként pártjukon belül meggyengültek.
Szász Jenő már az első forduló után úgy nyilatkozott, hogy innentől kezdve pártépítésbe kezd. A feladat nem egyszerű, hisz az MPP-nek komoly szerepe csak a Székelyföldön lehet. És bár léteznek szervezetei szórványban is, a választók egyértelműen kinyilvánították: interetnikus környezetben nem fogadnak el két magyar pártot. Az MPP szórványban történő szereplése értékelhetetlen.
Paradox módon az MPP színre lépésének a másik pozitívuma az RMDSZ belső megújulásának, ha úgy tetszik, elitváltásának elindulása. Észlelhető, hogy a Markó vezette szárny egyre kevésbé tud ellenállni a feltörekvő, a '90-es évek ifjúsági mozgalmaiban edződött új nemzedékeknek. Ráadásul a Markó vezette vásárhelyi lobbi, Borbély kínos vásárhelyi kudarcával tovább gyengült, míg az ifjak jelentős sikereket értek el. Ennek legjobb példája Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnöki győzelme, akinek köre információink szerint Kóródi Attila környezetvédelmi minisztert látná szívesen az RMDSZ elnöki székében. Ugyanis Markó már korábban kijelentette, elnöki ciklusa végeztével nem kíván újra indulni. A Markó által „kijelölt” utód Kelemen Hunor lehet, de a következő RMDSZ kongresszuson, vagy előtte nagy meccs várható.
Román erőviszonyok
Érdekesen alakul a román pártok harca is. Az önkormányzati választás igazi vesztese Basescu elnök és pártja, a PD-ből PD-L-é avanzsált Demokrata-Liberális Párt. Bár a párt a listákon jól szerepelt (30%-ot megközelítő eredmény) és számos polgármesteri tisztséget hódított el, Bukarestet nem tudta megszerezni. A fővárosban a PSD-ből (Szociáldemokrata Párt) kivált függetlenként induló Sorin Oprescu nyert. Igaz a bukaresti közgyűlésben a PD-L már koalíciót is kötött a juhászból lett milliárdos, Gigi Becali Steaua-tulajdonos vezette nacionalista alakulattal, az Új Generáció Pártjával.
A másik érdekes fejlemény a nacionalista pártok jelentős térvesztése. Mind a Nagy-Románia Párt, mind a már említett Új Generáció Pártja igen szerény eredményeket ért el. És ha jelentős átrendeződés nem lesz a román pártpalettán, az őszi választásokon egyik sem fog parlamenti széket szerezni. A Nagy-Románia Párt (PRM) szavazótáborát szinte egy az egyben a PD-L szippantotta fel. A PRM-nek hagyományosan az erdélyi megyékben volt a bázisa (emlékezzünk csak Funar kolozsvári polgármesterségére). Most az erdélyi megyékben a PD-L tarolt. Az önkormányzati választás igazi nyertese a PSD, amely ugyan a listákon csak a második helyet szerezte meg, de kitört a korábbi elszigeteltségéből. Szintén győztesnek érezheti magát az RMDSZ-szel kisebbségben kormányzó PNL (Nemzeti Liberális Párt). Bár az eredménye 20% alatt maradt, de a népszerűtlenségéhez képest ez nem is olyan rossz eredmény. Sőt, lassan formálódni látszik az őszi parlamenti választások utánra egy PSD-PNL-RMDSZ koalíció. Ami, valljuk be, magyar szempontból a jobbik szcenárió. Az RMDSZ kapcsolatai a PNL-vel és a PSD-vel ia jók, hiszen mindkettővel kormányzott már közösen.
