A mai marketing-kormányzás legfőbb ellensége a négy évszakon túl az emlékezet. Emlékszünk, mit mondtak tegnap, mit egy éve, mit tettek egy vagy két, esetleg ötven éve. Korábban a balnak csak általában volt baja a múlttal, a XX. század után már azonban a saját múltját is leginkább eltörölné. De még a tegnapja is kínos.

 Október 23-a most már kétszeresen is kínos nap lett a honi baloldal, de napi opportunizmusuk miatt még a ballibák számára is (Gréczy Zsolt például így hitegeti magát és olvasóit egy friss blogbejegyzésben: „Szomorú vagyok, amiért 1956 ma sokak számára a veszekedés szimbóluma. Az ötvenedik évfordulón a legnagyobb ellenzéki párt által gerjesztett szélsőjobboldali, garázda elemek szétverték a nemzeti ünnepet, feldúlták az ország békéjét, komoly anyagi károkat is okozva a budapestieknek.”).

 Az erős ember, erős kormányzat képét mutatni akaró, egyre szánalmasabb Gyurcsány úgy járt, mint Keller az ellenzék 2002-es kriminalizálásával. Visszafelé sült el az igyekezet, nem kicsit. És ebbe nem más, mint a Magyar Köztársaság Elnöke veri bele visszatérően a miniszterelnöknek látszó alak orrát. Ne menjünk el e jócselekedete mellett szó nélkül.

„Míg e tekintetben okom van bizakodni, nem akarok szó nélkül elmenni amellett, hogy a másik alapelv sajnálatosan megingott 2006 őszén.

Szerencséje van az ügyészeknek, hogy legalább nem kaptak kitüntetéseket azért, hogy az első fokú bíróságokkal tökéletes összhangban futószalagon helyezték előzetes letartóztatásba azokat a tüntetőket és nem-tüntetőket, akiket a rendőrség elébük vitt. Vajon segít-e a történteken, hogy az ijedelem elmúltával azután a másodfokú bíróságok szintén futószalagon semmisítették meg ezeket a határozatokat?

A szeptemberi-októberi fővárosi tüntetések ügyeiben végül lefolytatott büntetőeljárásokkal kapcsolatban a jogállamiság súlyosan sérült. Ismerjük mindannyian a statisztikákat, a megindult ügyek és a vádemelések, illetve az elítélő bírósági ítéletek aggasztóan eltérő mennyiségét a hivatalos személyek ellen indított ügyekben, és azt, hogy ez az arány mennyire eltér a civilek ellen indított ügyekben ismert aránytól. A rendőri jogsértések zöme büntetlenül maradt. Ismerjük a tévéfelvételeket, a leírt, elmesélt, illetve a jogvédő szervezetek és újságírók által feltárt történeteket. Ismerjük a rendőrségi vezetők magatartását és viszonyulását, és az előző igazságügyi és rendészeti miniszter sajnálatos megszólalásait. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az ügyészség és a bíróságok nagyon sok esetben eszköztelenek voltak, hiszen lehetetlen volt az elkövetők azonosítása.”