Először is: két napja lángol a tengerentúlon a Universal filmstúdió, szénhulladék alatt tobzódnak a Vissza a jövőbe díszletei. Másodszor: itthon már megint még mindig a békávéval van minekünk megfeszített birkózásunk. Most megint ugyanarról. Megint az országimázsról.

 Szerintem fel kellene újítani, és újra forgalomba állítani a régi 19-es villamosokat. A fapadosokat és ablakletekerőseket, az UV-típusjelű nyikorgósakat. 2006 novemberében cserélték le őket, a nagykörútról a combinók érkezése miatt levadászott csuklós villamosokra.

 A békávé nyilván azt gondolta, hogy a „zembereket zavarjaa zaaj”, a fapad, az ablaktekerő és a nyikorgás. Hát kurvára nem zavart. Hanem szerettem. A turisták meg szerintem egyenesen imádták a régi 19-est: egy vonaljegy áráért nosztalgiatúrán érezhették magukat, végig a budai felső rakparton, a létező egyik legjobb útvonalon, baloldalt keskeny járdával, jobbra parkocskákkal meg várbazárral a Lánchíd utcánál, kaszinóval, végül ódon bérházakkal övezve a Gróza Péterről elnevezett szakaszon. A Döbrentei téren aztán ihattunk egy bármit a futárpresszóban, mindenki szeretné ma is. És hogy lassú? Nyilván senki sem siet, aki erre a járműre száll. Valójában nem is kellene az Etele térig mennie, elég volna a Battyhány meg a Döbrentei között.  

 A szépen felújított régi villamosok mindenütt a városkép integráns részét képezik, ahol vannak, és ahol gondolkodnak a városvezetők; ahol nem csak a korrupt közbeszerzések, hanem a kreativitás is motivál bizonyos fejlesztéseket. Meg lehet nézni Lisszabon vagy San Francisco példáját, mit bír jelenteni a városmarketingben egy igényesen felújított villamosvonal.

 Gyűjtsünk aláírást ITT, és vissza a jövőbe. Nyikorgó fapadokon.