Orbán állítólagos beszédéből két nagy témacsoport emlegetése váltott ki élénk érdeklődést a kormányzati munkában nem éppen jeleskedő szocialisták köreiben. Az egyik az MSZP által bármilyen körülmények között pátyolgatott nyugdíjasok járandóságának befagyasztása, a másik pedig az állami nagyberuházások leállítása volt. Megint csak állítólag. Merthogy a Fidesz mindezt cáfolja, sőt maga Orbán is így tesz.
Tekintsünk most el attól, hogy az elmúlt évben reálértékben 2,2 százalékkal csökkentek Magyarországon a nyugdíjak és hogy a Medgyessy-kormány idején Demszky szerint „a fővárosi önkormányzatokra (…) szűkösebb esztendő várt, mint a legrosszabb orbáni évben”. Azt is borítsa jótékony homály, hogy Demszky 18 éves regnálása idején nem sikerült összefabrikálni egyetlen metróvonalat sem. Inkább vizsgáljuk meg azt, hogy az állítólagos beszélgetés milyen politikai hatásokkal járhat!
*
Orbán felkavarta a politikai állóvizet. Jó ideje látható, hogy a Fidesz-elnök milyen magabiztosan jár-kel a politika harci mezején. Kardját lengetve járkál ide-oda és beszél elszámoltatásról nyíltan és egyebekről zártan. Ez utóbbival megadja az MSZP-nek az erőt és az esélyt ahhoz, hogy magához ránthassa a Fideszt. A szocialistáknak ugyanis arra nincs esélyük, hogy rövidtávon jelentősen növeljék szavazóbázisukat. Márpedig erre mentális okokból égetően szükségük lenne. Arra azonban bőven mutatkozik alkalom, hogy lecsípjenek itt-ott a Fideszéből. Az pedig, hogy ők növelik szavazótáborukat vagy a Fideszét erodálják, a végeredmény szempontjából édes mindegy.
A Fidesz elnöke ott téved, hogy hisz a közvélemény-kutatási adatoknak. Már megnyertnek hiszi a csatát, és hagyja kiénekelni a sajtot a szájából. 2002-ben is hittek benne és mégsem jött be. Most sem fog. A választási győzelem nem hullik az elnök úr farzsebébe, hogy aztán azt onnan kirántva, lobogtatni lehessen. Keményen meg kell érte dolgozni. Eddig azt láttuk, hogy a Fidesz a politikai adok-kapok során a számára feladott ziccereket meglehetős magabiztossággal értékesítette. Egy volt a lényeg: azt mutassák magukból (megspékelve nem kevés demagógiával is), ami vonzó; és mindent, ami csúnya (de a Fidesz szerint is elkerülhetetlen), azt próbálják rejtegetni és csak a győzelem birtokában elővenni. Ismerős a recept valahonnan?
Tudjuk, ki csinált már ilyet? Aha, Gyurcsány Ferencnek hívják az illetőt. Ő is ezzel próbálkozott. És ő azóta csak pillanatokra tudja kidugni a fejét a vízből egy kis levegővétel reményében. Ezt a reményt hozza vissza az önbizalomtól duzzadó Orbán (a szocialisták hónapok óta vártak arra, hogy az ellenfél hibázzon). Aki megadta a lehetőséget arra, hogy nagyberuházás- és nyugdíjas-ellenesnek állíthassák be őt. Hogy újra egy – korábban Áder János által is megénekelt (nem kellett hozzá őstehetség) – soha nem látott rágalomhadjárattal mutathassák meg a zembereknek, hogy lám-lám, az igazi Orbán bújt ki éppen a zsákból. Aki most éppen nem 19, hanem 15 ezer forintot akar elvenni a nyugdíjasoktól (de azt évente), le akarja fújni a 4-es metrót és az autópálya-építéseket, továbbá be akarja záratni az ABC-ket és minden embert arra kötelezne, hogy egy Orbán feat. Horthy-montázzsal a kezében induljon reggel munkába. Kiváló példa erre Juhász Ferenc, MSZP elnökhelyettes Nap-keltés performansza, aki már orbáni kézcsókról, Nemzeti Színházról és további legalább 8-10 éves ügyekről beszél a nagyérdeműnek 6 év MSZP-SZDSZ kormányzás után. Bárcsak egyszer látnám ilyen elementáris vehemenciával beszélni Juhászt a saját teljesítményükről.
*
Térjünk vissza a közvélemény-kutatásokhoz. Nem csak ott a bibi, hogy elhiszik a Fideszben azt, amit szondázás címén olvashatunk. Van itt egy másik probléma is. Ha ugyanis összevetjük a választási eredményeket a ciklusközi népszerűségi mutatókkal, azt olvashatjuk ki ezekből, hogy soha sem az nyert, aki a ciklus felénél a közvélemény-kutatási eredmények szerint nyerésre állt. Megfontolásra érdemes az is, hogy a szocialisták bárhogy is álltak és állnak most a közvélemény-kutató cégek szerint, még sosem szereztek listán 30 százaléknál kevesebbet. És bármennyire is temetjük legalább 10 éve újra és újra az SZDSZ-t, a helyzet mégiscsak az, hogy eddig nem volt olyan választás a rendszerváltozás óta, amikor ne lépték volna át a parlamenti 5 százalékot. Sőt, a 2006-os választásokon jobb eredményt értek el, mint 4 évvel korábban.
Tehát azt látjuk, hogy a Fidesz népszerű, Orbán magabiztos. De mire? Mi az a minden kételyt eloszlató tudás, elképzelés, ötlet, kreativitás, staff, ami ennyire népszerűvé teszi a nagyobbik jobboldali erőt? Honnan a népszerűség kiapadhatatlannak tűnő forrása? Mit csinált a Fidesz az elmúlt két évben, ami magyarázatot adhatna arra a fapados kérdésre, hogy mitől lett a korábban választásokat vesztő Fideszből egy, a kétharmados győzelem felé ácsingózó politikai erő?
*
Hisz ez a Fidesz az a Fidesz. Az, amelyik elbukta a „rosszabbul élünk” kampánnyal a legutóbbi választásokat. Sem személyi állományában, sem programjában (na jó: valami kezdemény azért van) nem látni olyat, ami ezt a brutális – mert nyugodtan nevezzük annak – támogatottságot okozhatná. Persze értem én, hogy aki a „népnyúzó” baloldallal szemben definiálja önmagát, az rossz ember nem lehet, de ez kevés. És erre a Fideszben is kezdenek rájönni. Nem elég azonban kizárólag a ziccereket értékesíteni, itt hosszútávú gondolkodásra van szükség. Legalább 10 évre, vagy annál is hosszabb időszakra. A választók a hiedelmekkel szemben nem csak szociális, sőt nem elsősorban szociális kérdések mentén hozzák meg döntésüket. 1990 óta a szavazók elsősorban víziókat várnak a pártoktól. 1990-ben a nyugati életszínvonal, 94-ben a Kádár-rendszer illúziója, 98-ban a polgári Magyarország, 2002-ben a jóléti fordulat, 2006-ban pedig a szisztematikus építkezés jelentette ezt a víziót. Ebbe a lébe csapott bele Orbán azzal, amit mondott a megnyerhető 3 ciklusról és annak felosztásáról (az első két év megszorítás és csak utána építkezés).
Ha van valami, amit a politikai stratégák, elemzők leszűrhettek a korábbi kampányok tapasztalataiból, akkor az éppen az, hogy az lehet igazán sikeres, aki képes perspektivikus jövőt kínálni a választóknak. Aki el tudja hitetni: vele jobb, szebb, kerekebb lesz az élet. Akik majd ez alapján el tudják helyezni a maguk kis jövőjét a nagy jövőn belül. Ezért is fontos, amit Orbán mond a következő 12 évről, de nem csak ezért. Hanem azért is, hogy a választók ne csalódjanak a politikában a választások utáni eufóriában, ahogy eddig rendre csalódniuk kellet. Persze ehhez először túl kell élni a szocialisták gyűlöletkampányát.
