Némi biciklis lépcsőzés után kiderült, hogy a felső rakparton sem szabad a Parlament felé haladni, csak az Akadémia utcában. Minden útkereszteződésben rendőrök álltak, teljes terrorkészültségben. A Miniszterelnöki Hivatal előtt Tomcat blogger álldogált, nagyteljesítményű dudával felfegyverzett kerékpárjára támaszkodva.
Nem ismerjük egymást, sosem találkoztunk. Gondoltam, megkérdezem tőle, hol tart közös feljelentésünk ügye. Beszélgetésünkről ő is megemlékezik a Bombagyáron, álljon itt először az ő narrációja:
A sztoriban tőle nem szokatlan módon magára osztotta a jófej vagány szerepét, nekem meg jutott az idióta szerencsétlené (a világért sem írnám, hogy nem mond igazat, mert már keresné is elő a feljelentési sablonját a szövegszerkesztőből).
Már egy ideje ácsorogtam ott, amikor odagördült hozzám egy ütött-kopott bicikli, rajta pedig a Reakció blog szerkesztője, aki, mint emlékezhettek, tüntetett ellenem a boltom előtt. Azt tudakolta, tényleg feljelentettem-e rágalmazásért, és egészen elképedt, amikor megmondtam, hogy igen.
- De hát miért? Úgy gondolod, ez az elintézési módja?
- Miért, mi lenne? Megrágalmaztál, hazudtál rólam, országos médiában lejárattál. Viccesnek gondoltad?
- Énszerintem ez vicces, igen, és kár, hogy nem érted. Ez ilyen... figyelemfelkeltés... hogy kettős mérce, meg... érted.
- Persze, hogy értem. De nekem viccesebb lesz, ha fizetned kell pár százezret. Én azon fogok röhögni.
- De most tényleg feljelentettél?
- Tényleg.
Reakciósunk egészen elszontyolodott, és elkarikázott Gyurcsányt nézni.
Mindez így nézett ki emlékeim szerint: Miután köszöntem, bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy megtette-e a feljelentést, amiről beszélt. Azt mondta, igen, a Btk. 179. § (2) alapján, rágalmazásért. Kérdeztem, hogy ez a normális elintézése-e az ügynek, jó megoldás-e a büntetőper. Tomcat szerint igen, mert őt jelentős kár érte emiatt (mindezt arcrezzenés nélkül adta elő) és semmi párhuzam nincs a jegy-el-nem-adás és a póló-el-nem-készítés között. Akkor mondtam, furcsa, hogy miközben a saját akciói esetében elvárja, hogy viccesnek tartsák, ő az első, aki feljelentést tesz, ha valaki őrajta ironizál. Azt is hozzátettem, hogy az ellene folytatott eljárást abszurdnak tartom (ahogy azt itt a blogon is írtam tavaly augusztusban), de a feljelentgetősdi sem sokkal különb formája a jog gyakorlásának. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy rágalmaztam, amiért jól fog jönni neki a körülbelül félmilliós kártérítés. Még megjegyezte, hogy ne aggódjak, mert úgysem én fogom fizetni. Mikor visszakérdeztem, kinek, Tomcat annyit mondott: „tudod te nagyon jól, kik pénzelnek titeket”. Nagyjából ennyi volt a beszélgetésünk, ezután elköszöntünk egymástól. Végig jó kedvem volt, sem elképedésre, sem -szontyolodásra nem emlékszem.
Ezután feljelentést kéne tennem nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért? Hiszen nem ütött-kopott a bicilim (legfeljebb mosdatlan), és Gyurcsányt nézni sem voltam (felháborító inszinuáció!). Ha valaki leírja, hogy „Ezután a boltra rárepült egy Molotov-koktél, de a jelek szerint a zsidó tulajdonos, és az általa alkalmazott oláh cigány szarzsák nem értett még ebből sem.”, annak utána nem ég az arca, ha rágalmazás miatt feljelent valakit?
Hogy az eredeti tervem se maradjon megvalósítatlan, még körbesétáltam az MSZP-rendezvényre gyülekezők között. A rakpart lejárójánál nemzeti színű, leginkább kikapcsolt diszkós fényrudakra hajazó fáklya-gyertya hibrideket osztogattak kartondobozokból a szervezők.
Negyedórával a kezdés előtt még szinte teljesen üres volt a rakpart, talán ezer ember, ha összegyűlhetett a színpad előtt (köztük jó néhány távol-keleti turista, akik egymást fotózták jókedvűen), a lejáró járdája melletti falon végig idősek ültek.
A szocialisták sokkal több résztvevőt várhattak, a Duna-parti cipők közelében elhelyezett kivetítő már szinte teljesen magányosan árválkodott.
A körkörös védelem jegyében mindenfelé rendőröket láttam, földön és vízen (ha jól hallottam, korábban a levegőben is körözött egy helikopterük).
Már csak pár perc volt hátra a fél nyolcas kezdésig, amikor elindultam a Károly körúti Pálinkafesztiválra, ahol a kollégák vártak.
