„Tegnap késő este Bécsben jártam. Alfred Gusenbauer osztrák kancellár kérte, hogy ugorjak át egy vacsorára.” - írja Gyurcsány Ferenc az Amőba romjai közül a kapcsolat.hura költöző blogjában. Aztán így folytatja: „Az ilyen találkozók adnak lehetőséget arra, hogy mélyebben, alaposabban elemezzük, mi történik országainkban, a régióban, mit gondolunk arról, ami más országokban zajlik, hogyan vélekedünk az Unió dolgairól, és emellett nyilvánvalóan családról is szó esett – mi családilag is ismerjük egymást (kiemelés tőlem - T_2k2).” Mindenki érti, ugye? Gyurcsány csak átugrik, családilag is ismerik egymást. Européer az européert. A héten lesz még egy átugrás, ez alkalommal Gyurcsány lesz a házigazda: „A hét második felében valami nagyon hasonló történik ismét, csak a helyszín Budapest lesz. Én leszek a vendéglátó. Rasmussen dán miniszterelnök jön Budapestre, együtt vacsorázunk. Dánia sikeres ország.” (A magas-adók-nem-akadályai-egy-ország-sikerességének példabeszédtől itt most eltekintünk.)

 Miniszterelnökünket jól látható megnyugvással tölti el, hogy kormányfői találkozóival dicsekedhet, önelégülten és bizalmaskodva számolhat be a szűk körben történtekről. Államférfiúi pózolásával nem vállal különösebb kockázatot, külföldi vacsorapartnereivel vélhetően nem jár úgy, mint Navracsics Tiborral: az ő narrációjukat jó eséllyel sosem, vagy legfeljebb csak memoárjaikból ismerhetjük meg.

 Gyurcsány nem ma kezdte el neves kollégáit verbálisan felhasználni saját személyes hitelének erősítésére. Cserélt ő már mobilszámot Gerhard Schröderrel, az amerikai elnök mobilját meg nemes egyszerűséggel elfelejtette. Vlagyimir Putyin orosz elnök is ebédelt Gyurcsányéknál: Totó kutya megnyalta, ráadásul annyira elszaladt az idő Ferenc társaságában, hogy a stábjának kellett figyelmeztetnie a továbbindulásra.

 Az egész leginkább Kiszel Tünde megkopott fényű világsztárokkal készült, tolakodó közös fényképeire emlékeztet: miközben a főszereplő ott is nagyviláginak gondolja magát, nem veszi észre, hogy valójában végtelenül provinciális.