Hetedik alkalommal szervezik meg Budapesten a Critical Mass biciklis felvonulást április 20-án. Esemény előtt a két főszervezővel, Kürti Gáborral és Sinka Károllyal, alias Küküvel és Sinyával beszélgettünk a hazai biciklis helyzetről és a mozgalom eredményeiről.

 Két keréken érkezünk a szervezők munkahelyére, a Hajtás Pajtás futárcég Király utcai főhadiszállására. A helyszínt könnyű megtalálni: méretes kerékpártároló áll az iroda előtt, ami ritka látvány a fővárosi utcákon. Odabent narancssárga egyenmelegítős diszpécserek hajtják a kerekező pajtásokat egyik helyről a másikra. Itt találkozunk a két futárból lett civil aktivistával.

 „Ketten tervezzük meg a megmozduláshoz szükséges feladatokat, majd megkeressük a szükséges hatóságokat és jóváhagyatjuk a rendezvényt”- mondja Sinya. A látszattal ellentétben nem is olyan magától értetődő a legális, bejelentett biciklis felvonulás: a Critical Mass szülővárosában, San Franciscóban máig maroknyi radikális kerékpáros illegális, konfrontatív akcióját jelenti a megmozdulás.

 „Mi szándékosan döntöttünk úgy, hogy minden törvényi feltételt betartva, az illetékesekkel egyeztetve egy médiamegjelenésre számító rendezvényt szervezünk” - folytatja a CM hazai atyja. „Idehaza az a fontos, hogy minél nagyobb tömegeket mozgassunk meg, mert csak így jön át a médián az üzenet és így figyelnek fel céljainkra a politikusok.” Sinya hozzáteszi: „Nyilván elég nehéz lenne ötvenezer kerékpárost titokban keresztülvinni a városon: nehezen magyaráznánk, hogy véletlenül indultak el egy irányba.” A szervezők nagyon büszkék arra, hogy a 2007 áprilisi, ötvenezer kerekezőt megmozgató budapesti Critical Mass volt a világ eddigi legnagyobb biciklis felvonulása. „Nem sokkal ezután a Critical Mass san franciscói atyja el is látogatott hozzánk, hogy megnézze, miféle város képes erre.”

Balról: Kürti Gábor és Sinka Károly

 Érdekes, hogy Budapestet sokan kárhoztatták azért, mennyire fejletlen a közlekedési kultúrája, és mégis itt sikerült a legnagyobb vonulást megszervezni. Kérdéses, hogy mi állhat a rendkívüli siker mögött. „Mi is ámultunk és bámultunk, hogy ennyien jöttek el” - mondja Sinka Károly - „Úgy vélem, kis pofont adtunk a hazai civil szervezeteknek, és nagy pofont a törekvéseinket sokáig negligáló politikusoknak. A civileknek azért, mert megmutattuk: nem csak állami pályázatokon nyert pénzekből szervezett, mégis érdektelenségbe fulladó tüntetéseket lehet rendezni. A politikusoknak meg azért, mert több tízezernyi békés, egy jó ügy mellett – és nem valami ellen – kiálló tömeget tudunk konfliktusok nélkül az utcára vinni. A politikus úgy működik, hogy sok szavazót akar maga mellé állítani. A Critical Mass-en pedig rengeteg szavazó vesz részt. Így egyre inkább sikerül áttörnünk a politika falait” - állítja az optimista főszervező. Sinya nem rest radikálisabb hangot is megütni: „Az állampolgároknak nem az a dolga, hogy a napi háromszor nyolc óra penzumot letudva minden helyzetet tudomásul vegyenek. Oda kell csapni, ha az érdekeinket sérelem éri.”

 Persze a Critical Mass szervezői könnyű helyzetben vannak: teljes mértékben pozitív, pártpolitikától semleges ügyet képviselnek, amivel mindenki egyetérthet, és a média is pozitívan viszonyul hozzájuk. „Azért nagyon oda kell figyelni, hogy ez a pozitív imázs megmaradjon. A CM-en belül is vannak radikálisabb hangok, akik konfrontációt szeretnének, egyfajta modern kori ludditák és hasonlók. Mi óvatosabbak vagyunk, a középutat keressük, hogy megmaradjon a békés imázs, anélkül, hogy az elveinkből feladnánk valamit” - fejti ki álláspontját a CM-guru. Eddig csak az ekkora mértékű rendezvényeknél elkerülhetetlen, autósok és kerékpárosok közötti kisebb szóváltások voltak a CM legnagyobb konfliktusai. A szervezők a rendőrséget is dicsérik: szerintük a rendőrök pozitívan állnak a kezdeményezéshez, és a legteljesebb mértékben korrekt az együttműködésük. „Az a megérzésem, hogy a legjobb motorosrendőrök között sorsolják ki azokat, akik felvezethetik a rendezvényt” - teszi hozzá mosolyogva Sinya.

 A szervezők a mai napig kitartanak a rendezvény teljes mértékű üzlet- és politikamentessége mellett. Kürti Gábor elárulja: „Nem titok, a multicégektől a pereceseken át, egyes politika-közeli projektekig sokan megkerestek minket, hogy „támogassák” a rendezvényt. De nem engedjük be őket a CM-be. Mi úgy véljük, az érdekérvényesítésnek függetlennek kell maradnia azoktól, akikkel szemben fellépünk. Úgy tűnik, sokan nem értik a mechanizmust.” Kérdésünkre, hogy akkor vajon hogyan értékelik azt, hogy egyes politikusok (és itt például Kóka Jánosra gondolunk) megjelennek a rendezvényen, Sinka Károly azt mondja: „Mi nagyon szeretjük, ha eljönnek. Ugyanis szívesen fotóztatják magukat a felvonuláson, és ott tett ígéreteiket később, a fotót lobogtatva számon tudjuk rajtuk kérni.” A CM-szervezők nem kérnek az állami pályázatokból sem. „Mi a valóban alulról jövő kezdeményezésekben hiszünk. Az a jó, ha maga a mozgalom tudja fenntartani saját magát, az állam pedig adjon inkább pénzt a hajléktalanok ellátására, akikkel a kutya sem törődik” - mondja Kürti Gábor.

 A 2007 áprilisi CM startja

 Hogy mi a Critical Mass jövője? Kürti szerint a rendezvény már elérte a célját. „Most az a fontos, hogy mindig eggyel többen legyünk.” Sinya hozzáteszi: „2008-tól az áttörést várjuk. Idén már a hétköznapokon is „zavaró tényezők” lesznek a bringások, és a jelenséggel a közlekedőknek és a szakpolitikusoknak is foglalkozniuk kell. Ez volt az igazi célunk.” Szerinte a fiatal nemzedék már más attitűdökkel rendelkezik, mint a régebbiek: odafigyelnek a szelektív hulladékgyűjtésre, türelmesebbek egymással – és persze biciklire szállnak az autózás helyett. A szervezők úgy vélik: egy ilyen adottságú városban elérhető, hogy az emberek húsz százaléka kerékpározzon. Kürti szerint a több biciklis-több kerékpárút tyúk-tojás jellegű problémájára már megoldást találtak: „Mi már kitojtuk a tojást. Ideje a politikának lépést tartania az állampolgárok megváltozó szokásaival.”

 Kükü végül elárulja: „arra vagyok büszke, hogy tizenöt fokban, az esőben megállok a pirosnál, és közben felsorakoznak körülöttem a biciklisek. Tizenöt éve, amikor elkezdtem a futárkodást, szó szerint mindenkit ismertem, aki ősztől tavaszig biciklizett a városban. Ha hozzájárulhattunk ahhoz, hogy elinduljon a bringás élet a fővárosban, akkor úgy érzem, letettünk valamit az asztalra.”