Az elmúlt években jelentősen megugrott az önkormányzatok kötvényállománya, egyre több helyhatóság választja a kevésbé szigorú feltételek miatt a hitelfelvétel helyett a kötvénykibocsátást. Utóbbi előnyei közé tartozik, hogy nem kell közbeszerzést kiírni, ráadásul a forrás felhasználása is szabadabb.

 Az Állami Számvevőszék tanulmánya szerint az önkormányzatok megugró kötvénykibocsátása makrogazdasági kockázatot is jelent, mivel ez a kötvényállomány is beleszámít az államháztartás konszolidált adósságába. Erre hivatkozik a kormány, pontosabban Veres János is, amikor drákói szigorral azt javasolja, hogy csak a szufficites (vagy legalábbis nem deficites) gazdálkodású önkormányzatoknak legyen lehetősége hitelfelvételre, illetve kötvénykibocsátásra.

 Nagy barátai vagyunk a fegyelmezett fiskális politikának, de ez a javaslat több sebből is vérzik. Ott van mindjárt a pénzügyminiszter személye: a -7,8%; -9,3%; -5,5%-os, európai értelemben véve botrányos track recorddal valószínűleg nem ő a leghitelesebb apostola a költségvetési fegyelemnek. Fontosabb szempont, hogy a kormányzat úgy szorítaná szűk keretek közé az önkormányzati gazdálkodást, hogy közben ő maga a fő oka a helyhatóságok költségvetési problémáinak: a finanszírozás évről évre csökken (idén például reálértéken 3-6%-kal), az előírt feladatok ellátására sokszor nem kapnak kellő fedezetet.

 Az önkormányzati rendszer épp úgy komoly változtatásokra szorulna, mint az országos ellátórendszerek. De hogy a gyorsuló eladósodás megállítására nem a hitelfelvétel és kötvénykibocsátás (kvázi) totális megtiltása a megoldás, az elég valószínű.