Valahogy fura módon a Reakcióblog közösségét a napokban elkapta valamiféle zenekaralapítási láz (legalábbis a kommentekből így tűnik, Lola mint frontnő* már arcot is adott a bandának). Fene se érti ezt, valami nosztalgiavírus lepte el a blogot?

 Tudom, sokunknak volt kezében gitár tinikorunkban (ma is kezünk ügyébe akad, csak nem állunk már ki színpadra). Jól esne néha, ugye, újra a gimi tornatermében pár tucat haver előtt zenélni? Szép idők voltak, csajozni sem volt nehéz akkoriban.
 Most jöhetne persze felnőtt énünk olyan ócska érvekkel, hogy ugye fel tetszettünk nőni, meg hogy ismert zenész abból lesz manapság, aki jól térdel érvel egy menedzser előtt.
De a mi felnőtt énünk most szerencsére nem tesz ilyet, tervezgessük hát inkább tovább meg nem valósuló ideánkat, egy reakciós bandát.

 Közben persze ne feledjük kamaszkorunk sikerzenekarait sem, ilyenek ellen lázadtunk annak idején:

 és valahogy így:

 Szóval, tereljük rendezett mederbe az ötletelést. Ha ma amatőr zenekart alapítanánk, milyen lenne? Csajozós (pasizós)? Polgárpukkasztós? És ha igen, ma mivel lehetne csajozni (pasizni) és vajon mi pukkasztja a polgárt manapság?
 Hajrá, léggitározásra és légzenekaralapításra fel!


*Bocs, lusta voltam keresgélni a kommentek között, de ő volt az ötletgazdasszony.