Megyesi Gusztáv az ÉS és a Népszabadság véleményvezéreként Magyarország egyik legbefolyásosabb publicistája. Megyesi Gusztáv tehetséges. Megyesi Gusztáv hazudik.
A pénteki Népszabadságban megjelenő véleménycikke egy nettó antiklerikális kirohanás, mely egyébként méltó fent nevezett újság elődjének nemtelen hagyományaihoz. Múlt héten a KDNP-hez köthető Barankovics István Alapítvány és a Polgári Magyarországért Alapítvány a Parlament felsőházi termében megrendezte „Az ország lelke és az egyház” elnevezésű konferenciát. Elhiszem, hogy a Tóta W-től Várkonyi Tiboron át Megyesiig tartó vonal már ezen kiakad, de hát, izé, Istenem, csak létezik kapcsolat hit és közélet között. Az eseményen a római katolikus és protestáns egyházak papjai, lelkészei, elöljárói vettek részt.
A „több száz pap” (copyright Megyesi) előtt Orbán Viktor beszédet merészelt mondani. Alapos, megfontolandó, visszafogott gondolatmenetekkel, nem populista falvédő szövegekkel. Néhány fontosabb megjegyzése: „amit Önök képviselnek, annak helye van Magyarországon”; „a politika ne akarja előírni mégoly udvarias formában sem az egyháznak, mit tegyen és mit nem”; „talán nincs fontosabb dolog ma Magyarországon, minthogy legyenek olyan autonóm közösségek, amelyek teszik a dolgukat anélkül, hogy ezt nekik bárki előírná”; „lesz még olyan politika, amely... társat lát az egyházban, nem pedig pusztán egy egyszerűen legyűrendő költségvetési tételt”.
Arról is beszélt, hogy „az állam, egyház szétválasztásának rendszeresen felmelegített álvitája egy olyan bunkósbot, amely mindig kéznél van, amikor az egyház vezetői olyan magatartásra próbálják ösztönözni a híveiket, amely ellentétes a korszellemnek mondott liberális felfogással.”
Nos, Megyesi Gusztáv kis fáziskéséssel, de megragadta azt a bizonyos bunkósbotot. Első csapásával Róm. Kat. Közt. címet adott publijának, majd arról írt, hogy Orbán Viktor „kormányra kerülése után visszaállítja az állam és az egyház évszázadokon át jól bevált szimbiózisát, s a Magyar Köztársaságnak ezután a magyar róm. kat. egyház lesz a lelki irányítója”.
Mi van?
Kezdjük ott, hogy a konferencián katolikus és protestáns elöljárók egyaránt részt vettek, Orbán Viktor pedig, jó protestánsként végig keresztyénezett a beszédben (ezért még meglakol a kálvinistája!). Akkor mi is ez a rómkatozás Megyesitől? És mi ez a szimbiózis? OV nagyon helyesen az ország mély lelki válságáról beszélt, amelynek megoldásában számít a történelmi egyházak szociális segítségére, miközben keresztény-konzervatív politikusként társként kezeli őket. Hallatlan!
Megyesi ezután olyan mondatsort böfög végig, hogy azt még Arouet is megirigyelte volna: az egyház adózzon a perselypénz után, az egyház ne fogadja el az állami támogatást, az egyház engedje be a hajléktalanokat a templomokba, ne tussolja el a pedofil papok ügyeit, ne szentelje fel neonáci hordák zászlajait, és ne félemlítsék meg a szószékről a másként gondolkodókat (sic!). Hiányoljuk a misebor hatása alatt autózó papok szemtelenségének felemlegetését.
A szerző szerint, ha ez megtörténne, megfeleződne a róm. kat. egyház papi állománya (sicc, sicc). Megyesi végül a jelenlegi iránymutatásnak megfelelően a Zovi túlnyerésének elkerülésére figyelmeztet: „az egyház sem állhat törvényen kívül és felül. Kivéve azt a minősített esetet, amikor a miniszterelnök akkora többségre tesz szert a köztársaság templomában, hogy háromnegyedes törvényt tud hozni az egyház és önnönmaga érinthetetlenségéről”.
Erre csak azt mondhatnám Bakács Tibor Settenkedővel: apage Satanas. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a Népszabadságnál visszafelé forog az időkerék, és mindennapi antifasiszta és antiklerikális betevőre kezd szűkülni a megmondás. A pénteki Megyesi-iromány mellett Révész Sándor is publikál: sorait Marxszal nyitja...
