Tegnap este megnéztünk a budapesti Toldiban egy vígjátékot a Titanic Filmfesztivál programjai közül: Játszma az ördöggel (The Devil Dared Me To) volt a címe. Az már a PORT.hu ismertetőjéből kiderült, hogy nem egy habkönnyű darabról van szó: „Randy Cambell apja nyomdokait követve az Új-Zéland legmerészebb kaszkadőre címre pályázik. Nem számít, ki és hány végtagját veszíti el közben. A film szégyentelenül durva, felér egy állon ütéssel. Aki szereti a beteges humort (vér és kín van itt bőven), az ötletesen idióta kaszkadőrmutatványokat (mint például a felfordított fűnyírók átugrása) és a macsó erőfitogtatást, az most megtalálta a neki való filmet. A Játszma az ördöggel a legjobb választás az éjszakai mozizáshoz - főleg néhány üveg sör társaságában.” A trailerét nem néztük meg, pedig tanulságos lett volna:
Így aztán kb. negyedóra után két barátunk távozásával fejezte ki véleményét a produkcióról. Addigra már túl voltunk néhány balul sikerült kaszkadőr-mutatványon és a film tétel-mondata is elhangzott a balesete után (egy sportkormánnyal a fejében) haldokló, a fiától búcsúzó idősebb Cambell szájából: „Remember Randy: no matter what, stunts are cool” (kb.: Jegyezd meg, Randy: bármi történjen is, a kaszkadőrök királyok).
Általában én sem szeretem a durván véres jeleneteket (nem is bírom őket különösebben), de ennél a filmnél nem zavartak - valószínűleg épp a szándékolt eltúlzottságuk miatt. A sztori morbiditásával együtt szórakoztató: egy gátlástalan ficsúr által vezetett, lúzer kaszkadőr-trupp megkapja élete lehetőségét: Új-Zéland déli feléről egy menedzser elhívja őket az északi szigetre, ami álmaik netovábbja, maga az Igazi Élet. A fordulatok sokszor kiszámíthatóak, a trükkök láthatóan a sufniban készültek, de összességében mégis rendben van az egész. A legjobb az a jelenet, amikor a csapat tagjai buliznak útközben a kamionon és egymás fején törik szét a vodkásüvegeket: igen, a kaszkadőröknek így kell mulatniuk.
A Titanicon még egyszer játsszák a filmet, csütörtökön 20.45-kor, szintén a Toldiban. Ha valaki kedvet kapott hozzá, ne hagyja ki a mozitól húsz méterre lévő Pumukli kávézót sem: nagyon jó a tonhalkrémes bageljük.
p.s.: Ha nem érkezik időben az ember, könnyen úgy járhat, mint közülünk néhányan: csak a film utáni villanykapcsolást követően derült ki számukra, hogy a szinkrontolmácsot közvetítő vezeték nélküli fejhallgatón van frekvencia- és hangerőszabályozó is, csak sötétben nem nagyon lehet megtalálni.
