Igaz, ami igaz, nem ártana végre rendezni a közösségi közlekedés finanszírozását. Nem csak a BKV-ét, hanem a Volán-társaságokét és a MÁV-ét is. Megvizsgálni, hogy a direkt pénzügyi mutatókon túl milyen pozitív externáliái vannak az államilag finanszírozott tömegközlekedésnek (környezetvédelem, munkaerőpiaci és egyéb mobilitás, stb.). Végiggondolni, hogy a városok és a kis falvak lakói számára napi hány buszjárat méltányos, ha a Rózsadombon 4-10 percenként jár a busz. Megszüntetni a 65 év felettiek ingyenes utazását: a teljes jegyár 33%-át ők is igazán kifizethetik (érdekes, az esetükben nem ingyenebédezik Gyurcsány Ferenc és Hiller István), vagy legalább egy technikai jegyet kelljen venniük, hogy az alapján járjon az állami kompenzáció a közlekedési vállalatoknak.
A hétfői sztrájkra készülve megmutatom az egy hete, a Vasúttörténeti Parkban rendezett Bringaexpón fotózott kedvenc tömegközlekedés- és autó-helyettesítő járműveimet. A bicikliőrültek nézzék el nekem, hogy csak egy lelkes amatőr vagyok, s a formákat többre értékelem, mint a százezrekbe kerülő, űrrepülőgépeken használt anyagokat. Elsősorban a városi, cruisernek nevezett biciklikért vagyok oda, ezek közül pillanatnyilag legjobban a Csepel Cruiser tetszik (különösen az ülése gyönyörű):
A 80 éves, ismét 100%-ban magyar tulajdonú gyár modelljének a jubileum tiszteletére most jelent meg egy speciális, kávékrémszínű változata (sajnos erről a kiállításon elfelejtettem képet készíteni, így a katalógusukból vettem az illusztrációt, ami nem igazán adja vissza, milyen jól néz ki ez a szín valójában):
Itt egy másik, nagyon fáin cruiser, Unicum-dizájnnal (a Capriolo gyártja):
Az igazi nagyvilági jármű az autómentes zónákban ez a trcikli lehetne (nem sikerült kideríteni, kereskedelmi termék-e):
Ha valaki sztrájk idején is ragaszkodik a kötöttpályás közlekedéshez, akkor ez az ő járműve (pótkerekes kerékpár, vagy méginkább hajtány):
Ha valaki sztrájk idején is ragaszkodik a kötöttpályás közlekedéshez, akkor ez az ő járműve (pótkerekes kerékpár, vagy méginkább hajtány):