Megható, ahogy a Népszabadság a kormányválság ötödik napján is minden eszközzel tovább akarja görgetni a Bayer-botrányt. Ungváry Rudolfnak újra tágas teret adtak, hogy belerúgjon a másik oldali publicistájába. Mielőtt erről írnék, kanyarodjunk vissza az előzményekhez.
I.
Az előző részek tartalmából: Ungváry Rudolf március 14-én sokunkat felháborító, provokatív véleménycikket írt a Népszabadságba, ilyen kitételekkel:
„A népszavazás Magyarország polgárosult részének a veresége”; (A magyar jobboldal irányítóit) a mérhetetlen sértettségi potenciál jellemzi, amiért nem lehetnek hatalmon. Ettől képtelenek a méltányos politizálásra. Felfedezték magukban a baloldal (mert „kommunista”) és a liberalizmus (mert nem „magyar”) iránti gyűlöletet (a „zsidókkal” szemben, enyhébb esetben a gondosan titkolt különbségérzést).”
„Ennek a jobboldalnak az indulataival senki sem mérkőzhet ma Magyarországon, se a bizonytalankodó baloldaliak, se a jól nevelt liberálisok.” „A több mint fél évszázados fejleményekből kiolvasható, hogy baloldaliak és liberálisok csak attól kezdve rúghatnak labdába, amikor a jobboldal már európaizálódott”. „A Fidesz hatalomátvételét kíméletlen tisztogatás és rágalomhadjárat követi majd, mindenre ráteszik a tenyerüket. Nem lesznek finnyásak. De azért ez mégse lesz már olyan, mint Chilében vagy Franco tábornok idején. Inkább hányingert keltő.”
„Európára” csak módjával számíthatunk: ahogy az Egyesült Államok mindig le tudott paktálni juntákkal és emirátusokkal, úgy az Európai Unió is rákényszerül a vacak kelet-közép-európai jobboldal kormányaival való együttműködésre.”
Fontosnak tartottam hosszabb idézetek újraközlését, hogy megértsük, hogyan csaptak ilyen magasra mélyre az indulatok. Ungváry cikke a balliberális olvasók legmélyebb félelmeire, valamint a jobboldaliak provokálására alapozó, pontosan kiszámított aljas iromány. Tele csúsztatásokkal, félelem-, és gyűlöletkeltéssel. És ritkán tapasztalt mennyiségű gőggel a „nem európai, neveletlen, kíméletlen, junta-mentalitású" jobboldallal szemben (amit társadalmi okfejtései során nem csak a Fideszre ért, hanem a több millió jobboldali szavazóra is).
II.
Bayer Zsolt ezután írta indulatos cikkét, amit érdemes elolvasni, mielőtt a „hülye Zsóti megint böfögött valamit” kézlegyintéssel intéznék el az olvasók. Kezdjük ott: Bayer felhorgadását meg lehet érteni. Ungváry cikke után én is ki akartam ereszteni a gőzt, a klaviatúrán keresztül. Megtehettem volna itt, ezen a blogon, de a sors fintoraként akár a Magyar Hírlap azon hasábjain is, amelyen Bayer cikke megjelent. Aztán néhány reakciós kollégával inkább sörrel oldottuk a hangulatot, de közben megállapítottuk: szánalmas a Népszabadság, hogy ilyen, 15 évvel ezelőtti hangulatú, mucsaizással vegyes gyűlölködésnek ad teret, néhány nappal a népszavazási bukta után (persze épp ezért).
Bayer aztán beleköpött a felmelegített levesbe, amelynek azóta is issza a levét, hogy ilyen csodás képzavarokkal éljünk. Ungváry Friderikusz műsorában a házmester-Magyarország utódairól beszélt, a Demszky-ellenes tüntetőket a zsidókat a Dunába lövő nyilasokkal hasonlítva össze. Ez egyébként megint egy szándékos, agymosást célzó csúsztatás, de Bayer nagyot is csúszott rajta, amikor azt írta, Ungváry a Fidesz-szavazókról beszél, en bloc. Bayer téved: A jobboldali tábor csak európaiatlan és neveletlen...
Ennél nagyobb tévedése volt, hogy Ungváry félreértett szövege nyomány a pesti zsidó újságírókról és írókról kezdett el szövegelni, pedig - miként arra Hont András és Dávid Ibolya felhívta a figyelmet, Ungváry nem zsidó. Aztán leírt egy mondatot: „Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust”. Na, ezt nem lehet elfogadni. A „puszta létezés” nem indokolhatja senki gyűlöletét mások ellen. Aki azt mondja, de igen, az magára vessen, ha lenácizzák.
Ungváry és Bayer benne ragadtak több évtizedes szerepeikbe, társadalmi hálózataikba, még mindig ássák maguknak a lövészárkot, miközben van itt egy nemzedék, amely nem kér belőle. És legszívesebben nem is foglalkozna velük, de néha csak meg kell szólalni, ha már erről vartyog a mindenoldali média.
III.
Stumpf András barátunk, Heti Válasz-os kollégánk is megszólalt az ügyben, véleményével száz százalékban egyetértek. Főbb tételei: „Ingoványos talajra lépek ezennel. Zsidótéma, húha. Méricskélem is, mit írhatok, mit nem, figyelem az akadályokat, nehogy felkenődjek valamellikre, amelyen ott díszeleg a szép, fröccsöntött, tömegtermelt dombornyomat: antiszemita!” Márpedig aki nem a ballib akol báránykája, s mégis van olyan botor, hogy a zsidóság-antiszemitizmus kérdéskört akár csak érintőlegesen is említeni merészeli, az legalábbis gyanús. Ha nem gyanús, akkor azért gyanús. Jól leplezi az átkozott nácija.”
„Bayer Zsolt ebben bizony téved. Teljesen mindegy, hogy zsidó-e vagy nem zsidó-e az a bizonyos újságíró, aki őt vagy a Fideszt undorító módon, nemtelen eszközökkel gyalázza. Sőt, az antiszemitizmust nem indokolja az sem, ha éppenséggel valóban pesti és valóban zsidó az a bizonyos újságíró." „Ennek a bizonyos baloldali értelmiségnek meg úgy jött a Bayer-féle írás, mint mennyei manna. Ezek a figurák erkölcsileg megsemmisültek 2006-ban. Ahogy akkor mosdatták az őszödi szerecsent, azzal magukat törölték ki végleg a komolyan vehető emberek közül. Ennyi maradt hát nekik. Az antiszemitizmus elleni szélmalomharc. Ezáltal összefoghatnak megint, s látszólag újra erkölcsi alapra állhatnak fel. Szánalmas az egész. És nem az én harcom. Dein Kampf, Rudolf. Und deins, Zsolt. Harcoljatok, ha jól esik.”
Stumpf tökéletesen összefoglalta, mit is gondolok a témáról. És mit ért el a véleményével? A Népszabadság Lapzsemle rovata (copyright UFi/Reakció, egyébként) idézte cikkét. Majd, a végén ezt fűzte hozzá kommentárként:
„Stumpf András szerint tehát Bayer nem antiszemita, „csak kiírta magából a jogos mérgét.” Mivel Bayer antiszemita cikke magáért beszél, ez a vélekedés sokkal inkább szól Stumpf Andrásról, mint a vita tárgyáról. ... Bizonyára a véletlenek estek egybe úgy, hogy ugyanez a Stumpf András készítette a Heti Válasz legfrissebb számában Kovács Ákossal a címlapos interjút. Azzal a zeneszerzővel, aki Ákos néven a jobboldaliak kedvence, s aki A bosszú népe című dala óta nem magyarázta meg tisztességesen, vajon hogy is értette azt, hogy „A bosszú népe / Úgy tenne jégre, / Hogy ne is vedd észre, / Hogy elpusztít”
Aljas, aljas, aljas. Ennél szellemesebben nem tudok fogalmazni. Nincsenek kétségeim, ha a Stumpféval megegyező véleményemet leírtam volna itt vagy ott, én is megkaptam volna a címkét, aztán „mosakodj, paraszt”, ahogy erről a helyzetről Kovács Ákos beszél majd áprilisi lapszámunkban.
És még mindig nincs vége.
IV.
Ungváry Rudolf a mai Népszabadságban újra bőséges teret kapott a hiszterokampány folytatására. A téma: Bayer Zsolt két hónappal ezelőtti (!) publicisztikája, amiben szerencsétlen Zsolt a gyűlölet démonaival küszködött. Nem tudom, Ungváry maga kutakodott az archívumban, vagy a szerkesztők szóltak neki, hogy csillapodni látszik a botrány, gyere, kavard meg az állott szart, kedves kolléga.
El is kezdte: tökéletes felütésként Radnóti „Der springt noch auf” razglednicájával kezd, hogy a magyar történelem legborzasztóbb pillanataival sokkolja a Népszabadság olvasóit és - kimondom, - a zsidó olvasókat, nyilván, hogy a „mi” és „ők” szembenállására és a közös félelemérzetre apelláljon, mielőtt Bayerrel kezdene el foglalkozni. Most mondjam azt megint, hogy ez egy aljas, számító, gonosz tett? Mondom. Ungváry cikkének nagyobb részét a Bayer-szöveg újraközlése adja ki, ehhez fűzi kis kommentárjait.
A razglednicától kezdve a végén elér a napi politikai üzenethez, így lesz szép, kerek a történet. Pszichológusok vizsgálhatnák az üzenet célbajuttatásának ilyetén módját:
„Ezt a gyűlöletbeszédet ismerniük kell azoknak a magyaroknak is, akikre ez a gyűlölködés hatástalan, és akikre ez a gyűlölet irányul. Hogy felmérhessék, kikkel állnak szemben. Hogy majd a szavazófülkék mélyén, ahol senki sem fenyegetheti őket, a jövőjük iránti felelősségük tudatában legyenek képesek szavazni. Hogy egyáltalán: elmenjenek szavazni, mert többről is lehet majd szó, mint kormányváltásról. Hogy senki ne tudja kétharmados többséggel megváltoztatni az alkotmányt olyan szellemben, amelynek a gyűlölet a vezérlőelve.”
Ugye értitek? Hadd ne magyarázzam meg, mit sugall Ungváry. És szánalmas az egész. És nem az én harcom. Dein Kampf, Rudolf. Und deins, Zsolt, mondom a kollégával együtt. Gyerünk barátaim, tegyük a dolgunkat. Tegyünk a gyűlölködők ellen.