Úgy néz ki, ismét össze kell fognia a haladó baloldalnak, mert a Jobboldali Veszedelem már a kertek alatt ólálkodik. Miközben a kormánypártok éppen a saját magukhoz és egymáshoz fűződő viszonyukat igyekeznek újrafogalmazni meglehetősen zaklatott állapotban, az ellenzék népszerűsége soha nem látott magasságokba emelkedik - a Szonda már kétharmados Fidesz-többséget vizionálmér.

 Ilyenkor minden demokratának világossá kell tennie, hogy mekkora a tét („Bolsik, bibsik, ki a gátra! Jön a barna a veszedelem!” - idézhetnénk a Horn Gyulának tulajdonított klasszikust). Rendezni kell a sorokat, hogy látni lehessen, kikre lehet számítani a vészterhes időkben is. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége valószínűleg ennek jegyében osztotta ki idén az általa alapított Radnóti Miklós Antirasszista Díjat: a díjazottak köre Gálvölgyi Jánostól, Gusztos Péteren és a teljes Népszava-kollektíván át, Vágó Istvánig terjed (Magyarország legnagyobb antirasszistája pillanatnyilag vélhetően Szász István, hiszen ő egyéniben és csapatban is besöpörte az elismerést).

 A demokrácia és a köztársaság védelméből a Heti Hetes is kiveszi a részét. A legutóbbi adásban Farkasházy Tivadar drámai hangon közölte, hogy 2010 után bezzeg nem lesz népszavazás, mert a Fidesz eltörli a kétharmados többségével. Senkinek nem volt ellenvetése. (A Farkasházy-rajongók széles táborát nagy megelégedettséggel töltheti el, hogy a hamarosan induló, Poén nevű televíziós csatornán kéthetente saját műsorral jelentkezik a Rádiókabaré mártírja. Természetesen Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Bajor Imre és Kern András sem hiányozhatnak majd.)

 Régóta tudjuk, hogy a jobboldali veszély fontos tűzfészkei az egyetemek, a Népszabadság Jobboldali befolyás alatt az egyetemisták és főiskolások címmel fújt riadót tegnap (nem mulasztva el belekeverni Orbán Viktornak a fiatalok radikalizmusára vonatkozó megjegyzését sem). A meglehetős módszertani nagyvonalúsággal dolgozó Gábor Kálmán szociológus azon kesereg, hogy a diákok megértőnek mutatkoznak a nemzeti eszmék iránt, a baloldal és a liberálisok pedig nem tudják megszólítani őket (abban viszont igaza van, hogy álszent és káros az egyetemi politizálás tilalma). Megszólal a cikkben még két eltés hallgató is, akik nap mint nap saját bőrükön tapasztalják a Jobboldali Veszedelmet: hogy, hogy nem, az egyik megszólaltatott diák, Halász Áron a Labanchírek és az antimagyar blogok szerzője, a másik, Papp Réka Kinga is bevallottan alternatív, erősen baloldali nézeteket képvisel. Az már csak hab a tortán, hogy a cikk szerzője, Ónody-Molnár Dóra a belvárosi SZDSZ-elnök felesége.

 Végül pedig elindult a komoly hagyományokkal bíró nyíltlevelezés is, most éppen Bayer Zsolttól és a Magyar Hírlaptól védik a t. aláírók az európai értelemben vett demokráciát és hitet tesznek Gyurcsány Ferenc és nagyszerű reformjai mellett (a két levelet aláíró értelmiségiek közös halmaza természetesen messze nem üres, így elsőre Agárdi Pétert, Radnóti Sándort és Vásárhelyi Máriát szúrtam ki). Persze Bayer rendesen rá van csavarodva a zsidó topikokra (Fortunatustól a mostani írásáig) és antiszemita toposzokból is építkezik rendesen, nincs ezen mit szépíteni és ez egyáltalán nincs jól. Az erre adott válasz viszont szokás szerint legalább annyira hiszterizált, mint az alapprobléma: Demszky Gábor soha többé nem olvas Magyar Hírlapot (és nem is nyilatkozik nekik), Dávid Ibolya pedig a kereszténység és a jobboldal nevében húz határt és áldozza fel magát - helyesírási hibákkal fűszerezett nyílt levélben, persze. Milyen érzés lehet Krausz Tamással és Vadász Jánossal együtt védeni a demokráciát?