A francia elnök, Nicolas Sarkozy tegnap nem zárta ki a pekingi olimpia bojkottját országa részéről (egy nappal korábban még közvetítőnek ajánlkozott Kína és az elnyomott Tibet között). Az esetleges bojkott a véres tibeti beavatkozás óta elő-előkerül, néhányan a teljes olimpiát kihagynák tiltakozásul, míg többen inkább csak a nyitóünnepséget. A bojkott hívei a tibeti eseményeken túl többek között a szólás- és sajtószabadság hiányával, a darfuri fegyverszállítással, illetve a vallásszabadság megsértésével érvelnek.



 Kína közben gőzerővel készül, hogy egy nagyon jó olimpiát rendezzen - elsősorban a népnek, azaz magának, másodsorban a világnak. A jelszó: „Új Peking, nagy olimpia”. Ennek megfelelően közel 40 milliárd dollárt költenek az egész eseményre, az infrastruktúra-fejlesztésekkel együtt: új metróvonal, reptéri terminál és számos sportlétesítmény is épül. Az időjárást sem bízzák a véletlenre, azt ígérik, hogy bármikor tudnak szép, napos időt biztosítani, vagy éppen esőt, ha a szmogot kell eltüntetni.



  Komoly dilemma, hogy mi a helyes eljárás ilyen helyzetben. A magam részéről szívem szerint ott lennék, mert nagyon érdekel, hogy mit kezd Kína az olimpiával és mit kezd az olimpia egy pártállami rendszerrel a XXI. században. Hitelesíti és megerősíti a fennálló rendet? Vagy a kínai tömegek számára is fel-felfeslik augusztusban a mátrix szövete, mert nem lehet minden videófelvételt és külföldi tudósítót megfelelő minőségben és alapossággal cenzúrázni?

 Szerintetek?