
Én eddig és továbbra is a totális véleményszabadság híve vagyok, felőlem lehet szkinhedkoncert a Blahán, ennek megfelelően legalizációs nagygyűlés is a Vörösmartyn, legfeljebb ugatok egyet, hogy egyik megmozdulás üzenetével sem értek egyet.
De akkor, amikor az ország ellenszenves/megvetett/gyűlölt kormányfője a saját levében fő egy súlyos vereség után, amikor több tízezren ünnepelnek békésen az utcákon, akkor mi a fenének kell kukabúvárkodni a pesti főutakon? Igen, Gyurcsány elkúrta, most már lassan ő is ráébred erre, vagy majd ráébresztik elvtársai, tehát már teljesen fölösleges ezt üvöltözni az utcákon.
Amiket egyébként hadseregnyi fegyveres erő felügyelt. Mit felügyelt? Megszállt. Bejártam este a környéket, a Blahától a Corvinig, és az Üllői út legbelső szakaszán szinte el sem fértek egymástól a csapatszállító buszok, teherautók, dzsipek, rendőrkocsik, vízágyúk és egyéb járművek. És persze a több száz fekete droid. A Corvin-kereszteződésben úgy kellett forgolódniuk a buszoknak, hogy a többi járművük elférjen. Mi volt ez: leplezett hadgyakorlat? Erőfitogtatás? Az bizonyos, hogy túl volt biztosítva a terep. Ha nem lett volna ennyire szembeszökő a rendőri jelenlét, szerintem nem lett volna ennyi balhé sem. Mit csinálna egy huligán egy kihalt utcán? Hőzöngene, oszt hazamenne. De ha lát egy droidot, akkor bekapcsolnak a reflexek. Ha százat lát, nekik ront a haverokkal.
De nem volt itt hősi összecsapás. Kérem szépen, micsoda lúzer egy csürhe volt ez, egymást találták el Molotov-koktéllal. Égő, nem? Tán nem volt elég hadgyakorlat a Magyar Gárdával? Száz-kétszáz focihuligán dühöngésével nem érthet egyet normális ember.
Épp ezért nem tudom felfogni, hogyan süllyedhetett eddig Morvai Krisztina, aki komoly szakmai-tudományos karrierrel a háta mögött oda jutott, hogy néhány kukaborogató kamasz élén, oldalán a magyar Gaudival nagy menetelésbe fogott a könnygázfelhős József körúton, szabad utat követelve a rongyosgárdának.
Ballibközépről a jobbszél peremének élére eljutni egy-két év alatt, ez ám a teljesítmény.
Merem remélni, hogy én ott maradtam, ahol voltam: a józan ész oldalán. Ahonnan nézve egyaránt megmérhetjük a politikai élet első-, másod- és harmadrendű szereplőit. Nem vitás, hogy kit terhel a legnagyobb súly, a legnagyobb felelősség: a Gyurcsány nevű embert. De ahhoz, hogy a kilendült inga visszataláljon az egyensúlyba, nem a szélekhez kell igazodni.
Van elég hely középen, mindentől messze, a szívhez közel. Meg az észhez is.