Elég érdekesen reagáltak a pártok a népszavazási eredményre. Elsősorban a kormánypártok, akik sértettségükben hajmeresztő hazárdjátékba kezdtek: minden kormánypárti politikus fő mondanivalója az volt, hogy nem pótolják a kieső bevételeket. Lehet ilyet játszani, talán még van is egy nagyon kis esélyük arram hogy a Fideszre ég rá az egész - de sokkal valószínűbb, hogy ez megint a kormányra üt vissza. Nem kicsit, nagyot. Gyurcsány emellett nyilvánvalóan hazug módon és sajátos demokrácia-felfogása mentén gyorsan összeadta a távolmaradókat és a nemmel szavazókat: „lehet biztató az, hogy több mint négymillió ember nem volt hajlandó támogatni a kérdésfeltevést”.
 Ugyanezzel az önámító logikával dolgozott Kóka János is, amikor liberális sikerként könyvelte el a „nem” szavazatokat. Egyedül Horn Gábor mondta meg az őszintét, igaz, nem a pulpituson (ma meg már magyarázkodik, hogy nem úgy kell érteni azt, ahogy mondta):


 A Fidesz tegnap este viszonylag visszafogottan ünnepelte a népszavazás eredményét, Orbán beszédében csak az volt kicsit viszolyogtató, hogy nemzetegyesítő eseményként ünnepelte a díjak eltörlését. Viszont ma már a tb-törvény esetleges őszi népszavazásáról beszélt, amit azért nem lenne könnyű sikerre vinni: a vizitdíjról mindenki könnyen el tudja dönteni, hogy szeretné-e fizetni, az állami vagy vegyes társadalombiztosítás kérdése elég komplex ahhoz, hogy ne tolongjanak az emberek az urnáknál.
 Az MDF? Ők csak ültek a Parlamentben nagy magányosan, nyomták a politika-ellenes populizmust, ha arra vetődött, de leginkább csak szomorúan nézték, hogy velük nem nagyon törődik senki.