Olvasni kell. Vallom, a műveltség alapja ez. Olvasni Szerb Antalt, Faludyt, Márait, Füst Milánt, Esterházyt és Wass Albertet… olvasni a sorok között. Lehetőleg fontos könyveket (hatalmas a kínálat, nehéz a rangsorolás!). Olvasni újságot, olvasni a főmunkatárs írását napilapban. A szerzőt, aki 1. megalapította a Fideszt 2. aki szinte mindet elolvasott tizennyolc éves koráig, amit elolvasni érdemes volt. Szóval a legmélyebben és legengesztelhetetlenebben haragvó magyar szerző a hétvégén (is) a szarukba szakadt kámenyistákról szólt a ti és mi logika mentén, az erkölcs sziklaszilárd talapzatán állva.

 A legmegkapóbb fordulatot az alkotó iránti alázatból, szó szerint kötelességem idézni: „De lehetne itt történelmi kiegyezés, Ferenc. Tudod, hogyan? Úgy, hogy leüljük. Vonuljunk be kéz a kézben a cellába, puci nőket nézegetni.” Pol Pot és vörös khmerek, Franco tábornok gárdistái és a hutu milicisták egyként sóhajtottak a nemzetegyesítő puci nők után. De akkor, ők elfedték mágikus erejük minden domborulatát a békét óhajtó férfiak elől. Talán nekünk adatik meg a világtörténelemben, hogy jótéteményeik gyümölcséből elsőként falatozhassunk. Love, peace, freedom.