A tegnapi, népszavazásra vonatkozó bejegyzés kommentjei között merült fel bennem néhány általánosabb kérdés: ki a konzi? És mitől lesz az?

 A baloldaliak és liberálisok ugyanis könnyedén pakolásznak dobozokat a politika világának polcára: ez itt egy szocdem dobozka, amaz egy liberális. Mellette van egy konzervatív. Mindegyiknek megvan a maga néhány fő pontja, melyek mentén az adott eszmeáramlat meghatározható.

 Anélkül, hogy magára a konkrét népszavazásra fókuszálnék, néhány észrevétel:
balról a legfőbb vád (akármennyire abszurd is) az, hogy miközben a balliberálisok akarnak szabad piacot, meg öngondoskodást (ami persze szintén nem igaz), közben a konzik egyenesen jó kádárista módjára védik a szociálállamot. Az meg nem konzi hozzáállás. Ha Michael Oakeshott ezt hallaná, ingatná a fejét, hiszen a vádakat megfogalmazók úgy gondolják, hogy akárcsak a baloldaliaknak és a liberálisoknak, a konzervatívoknak is vannak alapdogmáik, melyek alapján kijelölhetővé válik, mi az, és mi nem. A konzervatívokat azonban épp az különbözteti meg az előbb említett irányzatoktól, hogy nincsenek ilyen alapdogmáik. Sőt, épp az anti-dogmatizmus az, ami megkülönbözteti a konzervativizmust a politikai ideológiáktól. Így a konzervatívoknak nincsenek olyan szempontjaik, melyek minden helyzetben prioritást élveznek (ahogy a baloldaliaknál és a liberálisoknál vannak ilyenek: egyenlőség, emberi jogok, stb.).

 A helyes (jelen esetben politikai) cselekvést (praxis) nem lehet levezetni egy teóriából. És ha ez így van, akkor lesznek szociálisabb, etatistább konzik is, ahogy voltak is. És ha valaki utóbb kettő politikai cselekvéseit veszi alapul a „konziság indikátorához”, akkor meg fog lepődni rajta.

 Ezzel nem azt akarom mondani, hogy konzervatívként nem lehet esetleg vitatni az aktuális népszavazás lényegét. Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogyha valaki a konzervativizmust kéri számon az állampártibb állásponton, nem értette meg az eszmeáramlat lényegét.