Meddig jópofa és mikortól gonosz a tréfa?
A mi kis média tréfánk (ami valakinek tetszett, másoknak meg nem) biztos nem volt gonosz, hacsak el nem szomorodtak a lelkes autodidakta alagútásók, hogy most nem jött össze. De arról sem mi tehetünk.
Volt már néhány hasonló húzás, pl. amikor megnyílt a Blondy és a szőkék tüntettek, vagy amikor a hostess lányok tiltakoztak, hogy nem pasizhatnak. De erről az egészről van egy hosszú cikk a Reakcióban.
Viszont megijedtem, mert elkezdtem úgy olvasni a híreket, hogy az a maga nemében mind-mind gerillamarketing. Hiszen az újságírók egy része napi szinten kell négy-öt hírt gyártson. Elmegy az x párt sajtótájékoztatójára. Kicsit átpofozza és saját anyagként leadja egy kollega hírét. Felhívja azt, akinek megkapta a telefonszámát a szerkesztőtől. Netán kapott egy fülest. A lap megjelenik, a tévé/rádió sugároz, a portálok 24/7-ben üzemkészek, és meg kell tölteni őket tartalommal.
A híreket pedig kitalálják a pártok, a sztárok, az őrültek, vagy az utca. Egyszer, amikor egy bulvárújságnak dolgoztam, az uborkaszezon közepén a rovatvezető kitalálta, hogy hírt kell csinálni. Egy kolléga pisztolytáskával mászkált az amerikai követség előtt, gyanús dobozt helyezett el a kerités mellé. Másnap pedig megírtuk, hogy a nagy terrorveszély ellenére a követség nem vesz észre egy fél órán keresztül tébláboló, bomba elhelyező "terroristát".
Na de a probléma nem is ez. Hanem mi van, ha a World Trade Center is médiatréfa?
Mi van, ha a csecsenek javára írt robbantások is médiatréfák? Mi van, ha a rendőrszékházba lövés is Gyurcsány médiatréfája? Mint az előzőek, monjuk Bush-é és Putyiné?
Ugye, ez már nem tréfa?
*Az illusztráció saját alkotás :)
