Intro

„A Naphoz viszonyított pályájának lassú változása miatt a Mars klímája a Földéhez hasonló ütemben melegszik."

                      (Mars is Warming, NASA Scientists Report; Environment News, 11 November 2005)

*

 Előre szólok: nem vagyok meteorológus. Fizikából még buktam is (talán kétszer is). Az olvasás viszont megy, s miután az elmúlt időben úgy tetőfokára hágott a kollektív hisztéria, kedvem támadt empirikus nyomvonalon utánamenni a világ végezetének. Érdekelt, hogy tényleg mind meghalunk-e, és ha igen, akkor tényleg holnapután? Annyit megér - gondoltam -, hogy adjak egy esélyt a válasznak. Ami a csapból folyik ugyanis, az egy tudományos feladványra adott politikai megfejtés. Ha az igazság kell, szart se érünk vele.

 A globális felmelegedést armageddonként láttató elméletek alapvetően három jelenségre helyezik a hangsúlyt: a sarkköri jégtakaró olvadására, a szélsőséges természeti jelenségek számának növekedésére és a fajok diverzitásának csökkenésére. A kérdés az (mert itt valójában vitáról van szó, nem pedig monológról, ahogy azt a hazai sajtó hajlamos tálalni), hogy az éghajlat változásáért mennyiben az ember, és mennyiben a természetes ökoszisztéma a felelős. Gondoljuk újra!


1. Létezik-e „globális felmelegedés"?

 Maradjunk inkább a klímaváltozásnál. A Föld klímája a bolygó születése óta folyamatosan változik, még pontosabban: a negatív és a pozitív irányú trendek váltják egymást a globális átlaghőmérséklet alakulásában. Jelenleg nő a Föld átlaghőmérséklete, azonban ez földtörténeti összehasonlításban nem számít rendkívüli jelenségnek: a korábbi jégkorszakokat elválasztó ún. interglaciális ciklusoknak például mindegyike nagyobb felmelegedést produkált a mainál.*


2. Olvadnak-e a sarkköri jégtakarók?

 Igen is, nem is. Grönland például ma épp egyértelműen melegszik. Ez azonban csak akkor számít szenzációnak, ha elfelejtjük, hogy a sziget még a XX. század jelentős részében (~1920 és 1950 között) is melegebb volt a mainál. Az Antarktisz esetében a jégsapka területének mintegy 2%-át jelentő Antarktisz-félsziget szintén gyors olvadásnak indult, a földrész többi részén azonban vastagszik a jégtakaró. Az északi és déli jégsapka egyes részeinek olvadása miatt a világtenger szintje mintegy 12-18 lábbal emelkedhet - ez megegyezik az utolsó interglaciális ciklusban tapasztalt emelkedéssel, melyre 130.000 éve (azaz egy iciri-picivel a széndioxid-kibocsátási boomért felelős ipari forradalom előtt) került sor.**
 

3. A szén-dioxid miatt gyakoribbak a hurrikánok?

 Erre semmiféle bizonyíték nincs. Sőt azokban a régiókban (pl. a Floridai-öbölben vagy Indonézia térségében), ahol az extrém jelenségek intenzitása az elmúlt években látványosan növekedett, pont nem tapasztalható jelentős felmelegedés.*** Az emberi eredetű légszennyezés és a szélsőséges események számának növekedése közötti összefüggést eddig csak a jövőre vonatkoztatott matematikai klíma-modellek mutatták ki, melyek nem titkoltan hatalmas statisztikai hibahatárral dolgoznak.**** Az összefüggés ettől még természetesen lehetséges, csak épp nem evidencia.


4. A klímaváltozás miatt megszűnik a fajok sokszínűsége?

 A fajok és a faunák változása egy részről természetes. Épp ezért téves a radikális zöldek konzervatorista megközelítése: egy magától változó rendszerben nem lehet cél, hogy mindent változatlannak őrizzünk meg, hiszen ez maga a beavatkozás. Másrészről nem kérdés, hogy torzítja-e a diverzitást az ember tevékenysége (erdőkitermelés ~ természetes élőhely méreteinek visszaszorulása, stb.). A klímaváltozás és a fajok kihalása között azonban megintcsak nincs tudományos evidencia. Azokon a területeken (mint Brit Kolumbiában vagy Santa Barbara-Tijuana térségében), ahol a legtöbb fajkihalást regisztrálták az elmúlt évtizedek során, ott ezzel párhuzamosan nincs felmelegedés.*****


5. Az ember okozza-e a klímaváltozást?

 Biztos, hogy nem egyedül. Elég csak arra gondolni: a szarvasmarhák vagy a termeszek maguk is metánt termelnek és juttatnak a levegőbe, utóbbi pedig sokszorosan nagyobb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, miközben a termeszek össztömege meghaladja az emberiség össztömegét. És sorolhatnánk. Hogy mekkora arányban hibás az ember, az mai tudásunkkal egyszerűen nem megállapítható: bármennyire is hihetetlen, csak tippjeink vannak. A Föld klímarendszere annyira összetett, hogy az ember az időjárást is képtelen pontosan előre jelezni, akár csak kétnapos távolságból - hogy tudnánk akkor tőmondatos igazságokat mondani egy 4,6 milliárd éves bolygó éghajlatának változásairól?


6. Mondjuk, hogy tényleg közel a vég.

 Okay. Ezesetben az a kérdés, hogy megoldást jelent-e a tömeghisztéria? Talán igen. Talán nem. Az emberek fülébe ültetett bogárnak köszönhetően nőhet a hulladékot szelektíven gyűjtők vagy a hybrid-meghajtású gépkocsit vásárlók száma, és ez jó dolog. Ugyanakkor a nyomás rossz döntésekre is kényszeríthet politikusokat: utóbbit remekül illusztrálta, amikor éppen a pánik csillapítása céljából Bush amerikai és Lula brazil elnök hosszú távú megállapodást kötött a bioetanol-termelés drasztkus növelésére, miközben ma már tudományosan elismert tény, hogy ez az energiatípus nem környezetbarát, globálisan növeli az élelmiszerárakat, és előállítása több széndioxid-kibocsátással jár, mint egy hagyományos autó használata. Szóval...

*

Ez csupán pár példa volt az ellentmondások közül, amelyek - már ha tudunk róluk - árnyalhatják a képet. A megújuló energiaforrások elterjedése elsősorban nem politikai, hanem technológiai kérdés: amikor elég olcsók lesznek ahhoz, hogy a legnagyobb és legkisebb kibocsátóknak egyaránt megérje alkalmazni őket, azaz ha biznisz lesz a zöld technológia, a feladvány majd akkor oldódik meg. Al Gore semmit sem tesz ezért: ő a hisztériából él. A British Petroleumnak viszont már közép-hosszútávon érdeke a fejlesztés: hogy húsz év múlva is ő adhassa el az épp akkor menő energiát. Ezért várhatunk többet még ebben is egy gonosz és elnyomó olajcégtől, mint a Nobel-bizottság békedíjasától, alias Captain Planettől.   

*

 A világ bonyolult, én meg bocs, ha hosszú voltam. Ami fontos: csak óvatosan.