Ez itt minden bizonnyal az ország legismertebb lakóháza. 1998. október 18-a óta magyarok milliói ülnek le este 8 után a tévé elé, hogy lássák ezt az épületet és lakóit. Igen, ez a Barátok közt ház. Az idén 10 éves fennállását ünneplő sorozatból eleddig a tisztelt nagyérdemű 4130 részt láthatott. És lévén, hogy egy alkalommal két rész elfogyasztása kötelező, így könnyen ki tudjuk számolni, hogy 2065 nap nem telt el Berényiék nélkül. Az epizódok 15 percesek így az is megállapítható, hogy aki mindent részt végignézett, az 61950 percet töltött Barátok közt. Az ország mentális állapotát ismerve, nem egy ilyen ember létezhet. Jómagam több olyan egyént ismerek, aki, ha valamiért nem tudja élőben követni a sorozatot, akkor videóra veszi, hogy később megnézhesse a Rózsa presszó és vidéke történéseit.
A magyar nép kábszere
A Barátok közt páratlan sikerszéria. Évek óta masszívan a legnézettebb tévéműsorok között van. Egyeduralmát senki és semmi nem veszélyezteti. Egy-egy epizódjának nézettsége gyakran eléri a 2 és fél millió főt. Nyugodtan kijelenthetjük: a sorozat a magyar társadalom legális kábszere. És hogy mennyire hat a tudatmódosítás? Egy mozgássérült ismerősöm mesélte, hogy amikor néhány évvel ezelőtt a Barátok közt Novák Lacija egy tolókocsis mozgássérültbe lett szerelmes és vagy fél éven keresztül szerepelt a sorozatban egy tolókocsiban játszó színész, a közhangulat is megváltozott. A Fény utcai piacon mindenki kedvesen bánt a tolókocsisokkal, segítettek nekik mindenben. (Innen nem messze található a Mozgássérültek Állami Intézete, így gyakran megfordulnak a piacon). Majd miután a fent említett szereplőt kiírták a sorozatból, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Az emberek inkább elfordultak egy tolókocsis láttán, a baromarcúak még be is szóltak.
Nincsen Rózsa tövis nélkül
Valószínűleg kevesen tudják, hogy a sorozatbeli Mátyás király tér, az tulajdonképpen a Wekerle-telepen van és Kós Károly térnek hívják, a Barátok közt ház, pedig e tér 4-es számú háza. Ugyanúgy, mint a sorozatban a Rózsa presszó, a valódi háznak az aljában is van egy műintézmény. No nem a belső udvarban, hanem a ház oldalában, és nem olyan flancos-puccos kávézó, hanem egy harmadosztályú késdobáló, a hetvenes évekből itt maradt belsővel. Legutóbbi látogatásomkor épp egy nyolc év forma kislány akarta hazarángatni a kocsmában fröccsözgető apját, aki a „menj anyádhoz!” szófordulattal próbálta lerázni gyermekét.
Ellenségek közt
A Wekerle-telep idén ünnepli centenáriumát. Az itt lakók közösségének van óvodája, általános iskolája és saját orvosi rendelője. Minden adott ahhoz, hogy azt mondjuk, ez maga a kisvárosi idill. Ennek a telepnek volt egy gyermekorvosi rendelője is. De azt valamilyen oknál fogva, néhány évtizeddel ezelőtt bezárták és a kerület egy másik, távoli pontján nyitották meg újra. A telepen élő kisgyermekes családoknak így kénytelen-kelletlen ebbe a – tömegközlekedéssel rosszul megközelíthető – rendelőbe kellett járniuk csemetéikkel. Hat évvel ezelőtt a gyermekes famíliák aláírásgyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy ismét legyen a telepen gyermekorvosi rendelő. Hamar össze is gyűlt jónéhányszáz aláírás. A 2006. évi önkormányzati választáson szinte mindegyik párt zászlajára tűzte a népi kezdeményezést: a telepen legyen újra gyermekorvosi rendelő. Az újonnan megválasztott polgármester megtette az első lépéseket. Az önkormányzat pénzt különített el a projekt kivitelezésére és felajánlott egy önkormányzati ingatlant a telep központjában. Mit ad isten, pont kettő házzal Berényiék mellett. A Kós Károly tér 1, illetve 2. számú ház udvarán lévő régi mosókonyha épületét jelölték ki, amit addig az önkormányzat Kisebbségek Házaként működtetett.
De ennek a két háznak a lakói, amelyeknek udvarán az önkormányzati épület található, mint Berényi Miklós a Klaudiával való kibékülést, egy emberként utasították el a funkcióváltást. Tárgyalni sem voltak hajlandók az önkormányzattal és a civil kezdeményezés képviselőivel. „Nem szeretnénk, ha nap, mint nap beteg gyerekek járkálnának az udvaron, nem szeretnénk, ha a kölkök zsibongása megzavarná a pihenéshez való jogunkat, nem szeretnénk, ha szirénázó mentőautóktól lenne hangos a környék; és nem szeretnénk, ha függönyt kellene tenni az ablakunkba a kíváncsi gyermekszemek előli védelemként.” – hangzottak a ház lakóinak sérelmei. A gyermekorvosi rendelőt sikeresen megfúrták, így várhatóan marad minden a régiben. A film viszont forog tovább.
