Olvasom az Index tisztelgését a huszonötéves Commodore-64 előtt, és megrohannak az emlékek. Ugye ti is emlékeztek? A rettegett Load Error, a misztikus reset gomb, a legendás Kazettaküldő Szolgálat és a küldetését befejező joystick utolsó reccsenése. Számomra a mai napig Seven Eleven a Microprose Soccer, mert ez volt a fájlnév és ez villant fel először a képernyőn is - akkor még igazán alapos munkát végeztek a cracker csapatok.
No és azóta sem vártam úgy újságot, mint a CoVot (na jó, talán még a Bíborholdat): a várható megjelenés környékén napokig zaklattam a postás nénit, hogy egészen-biztos-e-abban-hogy-ma-sem-érkezett-meg?

Pirates! (sok dicsőséget szereztem a királynőnek a spanyolok ellen - a vívás sose ment igazán, no de az ágyúzás...)
Supremacy (képes voltam fél óráig hallgatni az intró zenéjét, még ma is el tudnám dúdolni)
Dragon Wars (a mászkálós-toborzós-gyakós-gondolkodós szerepjátékok klasszikus darabja - a Bard's Tale nekem kimaradt)
Usagi Yojimbo (tegye fel a kezét az a szamurájnyúl, aki egyszer sem aprította halomra az alázatosan hajbókoló földműveseket!)
Laser Squad II. (úristen, mennyi időt töltöttünk unokatestvéreméknél két játékos üzemmódban egymás vadászásával a Paradise Valley pályán)
Wizard of Wor (az egyik legnagyobb klasszikus, sajnos öcsém ellen ritkán termett babér)
Commando (át a dzsungelen, hadd jöjjenek a mazsolák)
Vermeer 100% (nincs is jobb, mint ültetvényeket telepíteni a gyarmatokon és kávébabbal kereskedni nagyban, levezetésként egy-egy műkincs-aukcióval)
Storm Across Europe (a II. világháborús stratégiai játék kedvéért öcsém még pár évvel ezelőtt is elő-elővette a jó öreg hatvannégyest)
Seven Eleven, aka Microprose Soccer (hosszú idő telt el, míg a hat legerősebb csapatot is meg bírtam verni a magyar válogatottal)

Nálatok hogy nézne ki az első tíz?