2006-os választási győzelme óta mélyrepülésbe kezdő baloldali kormányzat,  kemény következményekkel járó gazdasági reformok, ellenálló lakosság, jobboldali győzelem az önkormányzati választásokon - és persze a jobboldal igen aktív vezére, aki nem rest mindent megtenni, hogy visszakerüljön a kormányfői pozícióba: előrehozott választások követelése, nemzeti petíciók, sztrájkok támogatása stb. Izé, hol is vagyunk? Ja, Olaszországban.

Az elmúlt huszonöt év legnagyobb sztrájkja, két fős többséggel elfogadott állami költségvetés - nehéz idők járnak most Romano Prodi baloldali kormányára. A néhány évig nyugodtabbnak tűnő olasz közélet újra felbolydult, a választói elégedetlenség mérséklésére furcsa eszközt talált a bal- és a jobboldal: újraalapítják saját pártjaikat.

"Ideje beismernie a Lovagnak, hogy tévedett" - mondta megkönnyebbülten Romano Prodi olasz kormányfő, amikor november 16-án, kétfős többséggel sikerült keresztülvinnie a római parlamenten a 2008-as költségvetést. Prodi megjegyzésével Silvio Berlusconira utalt: a Lovag névre is hallgató jobboldali pártvezér és kétszeres exkormányfő ugyanis mindent megtett azért, hogy Prodi belebukjon a költségvetési szavazásba. A jövő évi olasz büdzsé szigorú számokkal operál: 2,2 százalékra szeretnék leszorítani a költségvetési hiányt, ami Berlusconi ideje alatt messze az euróövezeti tagsághoz szükséges három százalék felett járt.

A javuló pénzügyi mutatók azonban még nem teszik boldoggá az olaszokat. Az elmúlt huszonöt év legnagyobb sztrájkjára került sor november 30-án: a teljes tömegközlekedés leállt, nem jártak a buszok, a vonatok, a repülőgépek, de beszüntették a munkát az autókölcsönzők munkatársai és a sztrádasorompók alkalmazottai is. Az olasz gazdaságban és hétköznapi életben súlyos fennakadást okozó megasztrájk ironikus módon egy kommunista ellen irányult: Alessandro Bianchi, a kommunista párti közlekedési miniszter volt a tiltakozások célpontja. Az ideológiai zavarba került Bianchi azt nyilatkozta: "Tisztelem a sztrájk intézményét és megértem az okait is, de a szakszervezetek álláspontja őszintétlen számomra". Bianchi minisztertársa, a gazdasági ügyekért felelős Tommaso Padoa-Schioppa is két oldal között őrlődik: az EU és az üzleti körök a költségvetési hiány és a kiadások lefaragását követelik, ugyanakkor a baloldali szavazók a sztrájkolókkal együtt több állami támogatást és kiadást várnak.

A november 30-ai sztrájkhoz csatlakoztak a római taxisok is: blokád alá vették a főváros központját, mivel Walter Veltroni polgármester ötszáz új taxiengedélyt akart kiadni. Az elégedetlenség és a sztrájkhullám máris alááshatja Veltroni jó hírnevét, akit pedig az olasz baloldal új reménységének tartanak.

Passzió, misszió, vízió

Walter Veltronit ugyanis több mint hárommillió balközép szavazó választotta meg október 15-én az újonnan alakult baloldali néppárt, a Demokrata Párt (PD) élére. A korábban szétforgácsolódott, 13 pártocskából álló baloldal a remények szerint ezzel tehet szert a stabil egységre. "Passzió, misszió, vízió" - szólt Veltroni jelszava. Róma 52 éves polgármestere hosszú mozgalmi pályafutásra tekinthet vissza: karrierje a Kommunista Pártban indult, majd baloldali demokrata lett, és hosszú éveken keresztül dolgozott együtt Romano Prodival is. Veltroni politikai pályafutása mellett a baloldali L'Unita újság filmkritikusa és főszerkesztője volt. Polgármesteri népszerűségét többek között a Simon & Garfunkel és a Genesis római ingyenkoncertjének megszervezésével is erősítette.

“Olaszország betegsége a töredezettség” - mondta az újonnan megválasztott pártelnök a stílszerűen egy moziban tartott sajtótájékoztatón. Veltroni “bulimiás társadalomról” beszélt, amely szerinte “túl gyorsan váltogatja vezetőit és pártjait”. A politikus Tony Blairt és John F. Kennedyt tartja példaképének.

Veltronit a sikeres jövő zálogának tartják az olasz baloldalon, amely 2006-os győzelme óta nagyot zuhanva népszerűsége mélypontján, 26 százalék körül vesztegel. A veterán, sokszor megfáradtnak tűnő kormányfő, Romano Prodi esetleges távozása után ő lehet az új baloldal erős embere. Prodi december 6-án azért túlélt egy bizalmi szavazást az olasz parlamentben. A frissen alakult Demokrata Pártnak komoly kihívásokkal kell megküzdenie: a májusi önkormányzati választásokon az olasz baloldal súlyos vereséget szenvedett: rengeteg, korábban balos többségű nagyvárosban át kellett adniuk az irányítást a Berlusconi vezette jobboldalnak.

A szabadság emberei

Az örökifjú Silvio sem várhat azonban ölbetett kézzel a győzelemig. A hetvenegy éves jobboldali politikus-mágnás – a baloldal megújulási törekvése láttán – maga is megreformálta pártját. "A Szabadság Emberei" névre hallgató új formáció a Forza Italia (Hajrá Olaszország) szövetséget váltja fel. "Még mindig én vagyok az a politikus, aki megérti az embereket" - mondta büszkén Berlusconi, majd hozzátette: "történelmi fordulóponthoz értünk: pártelnökök paktumai helyett úgy döntöttünk, hogy a polgárokkal indulunk új útra". Az újra energikus Berlusconi 2006 tavaszán elszenvedett veresége óta folyamatos össztűz alatt tartja a baloldali Prodi-kormányt. Májusi nagyarányú önkormányzati győzelme után az őszi költségvetési szavazások miatti kormánybukásban bízott, de régi vetélytársának, Prodinak sikerült túlélnie a próbatételt.

A vesztett csata miatt azonban nem vonul vissza Berlusconi: a Szabadság Emberei mozgalom erejében bízik. "Az ajtók mindenki előtt nyitva állnak. A szabadságot és a demokráciát akarjuk hirdetni a következő évtizedekben" - szónokolta latinos grandezzával az olasz jobboldal vezére. A Berlusconival örökös perpatvarban álló kisebb jobboldali pártok vezetői viszont egyelőre nem kívánnak szövetségre lépni az új párttal. Mindettől függetlenül: az olasz politika fókuszában továbbra is Berlusconi áll.

Az olasz politikai pártok tehát önmaguk újraalapításától várják a megújulás lendületét. Kérdés azonban, hogy az elöregedett, de minden hatalmat magánál tartó olasz politikai elit (Berlusconi 71, Prodi 68 éves) meddig tudja visszatartani az egyre türelmetlenebb középkorú másodvonalat, és mikor lépnek be a politikai életbe a fiatalok, akik között Francia- és Németországhoz hasonlóan egyre népszerűbbek a jóval radikálisabb baloldali és jobboldali nézetek.