Az régóta közismert, hogy a Demokrata főszerkesztője a rendszerváltás előtt a Népszabadság Pártélet rovatánál dolgozott. Vannak, akik hangos gúnyolódással, mások feszélyezett hallgatással reagálnak a tényre. Ezt a régi cikkeiből összeállított dokumentumtárat olvasgatva én nem csatlakozok egyik táborhoz sem, törjön felette pálcát a Bolgár Gyuri.
A világ és a világnézet forgandóságán, a túlélőösztön eme meglepően őszinte megnyilatkozásán azért elgondolkozhatunk. Nem mellesleg: ki tudja, hogy mi magunk milyen mátrixban létezünk most (a kuruckodóktól az ufistákon és hírszerzőkön át a hivatásos fasisztavadászokig, és a többiek, keresztül-kasul a magyar glóbuszon). Lesz-e olyan helyzet, amikor el kell határolódnunk egykori önmagunktól? Nehéz dolgok ezek.
"Az élet ugyanis manapság tényleg új meg új fordulatot, változást hoz, s aki önelégülten tekint szét maga körül, az könnyen lemaradhat egy még újabb fordulatról. Az események itthon és a határokon kvül valóban kergetik egymást, értékelnek és átértékelnek eddig megszokott véleményeket, s a figyelmes és a világ dolgaira élénken ügyelő emberben egy újfajta alapállás kezd kialakulni. Ő maga is figyel, a híradásokra alapozva értékel és próbál meg a maga számára, a maga köreiben hasznosítható információkat begyűjteni" - írja Bencsik '88-ban. Átértékelés, újfajta alapállás, hasznosítható információk. Na ja.