Az októberi Reakcióban egy hosszabb összeállítás erejéig foglalkozunk a Nap Cirkuszával, a társulat tegnap este lépett fel a Sportarénában Delírium című produkciójával. Szokás szerint az utolsó pillanatra hagytam a jegyvásárlást, a jobb jegyek már elővételben elfogytak, kedden már csak a legolcsóbb, 9.900 Ft-os kategóriát ("korlátozott láthatóságú") lehetett kapni. Némi hezitálás (és üzér-roham, lásd a keretest) után úgy döntöttünk, megkockáztatjuk: nem bántuk meg. A mai előadásra is csak ilyen, a harmadik szint szélére, a 324-es szektorba szóló jegyeket lehet már kapni (a 325-ös már tényleg necces lenne). Tegnapi tapasztalatunk alapján csak a jobb széle nem látszik a színpadnak, egyébként teljesen élvezhető minden (az ötödik, E sor színpad felőli végére szólt a jegyünk, még sem volt gond).


  Az előadásról megrögzött cinikusként is csak annyit tudok mondani: lenyűgöző & zseniális. Van egy laza alaptörténet, egy ember lebeg végig álmában szürreális helyszínek (az afrikai törzsi összejöveteltől a futurisztikus városi térig) felett. Igazi élménykavalkád az egész: a cirkuszi akrobaták mutatványaival egy időben egy egész zenekar lép fel a színpadon, s közben a kivetítők is önálló életet élnek, a színpadkép a két (néha több) gigantikus vetítéssel együtt teljes. Néha az egész színpadot elfedi egy lepel, amire szintén vetítenek, miközben mögötte táncolnak, ugrálnak a szereplők. A zenék változatosak, de mégsem tűnik katyvasznak az egész: az afrikai dobritmusoktól az elektronikus tánczenéig teljesen rendben van minden (néha olyan érzésem volt, hogy akár egy megaparty körítése is lehetne, ami a színpadon zajlik). Feltűnik a Geszti és Oláh Ibolya által Magyarországgá honosított Allegria újrakeverése is (La Nova Allegria). A kedvencem a latin-amerikai, szambás jelenet zenei- és látványilága volt:


  (A videók más előadásokról származnak. Mivel a bejáratnál csak arra figyelmeztettek, hogy vakuzni tilos, ezért én is készítettem néhány felvételt, míg meg nem kértek rá, hogy ne tegyem - átmeneti kivezetéssel nyomatékosítva. A szekuritis azt mondta, a jegyen szerepel a videófelvétel-készítés tilalma. Igaza volt (többet kéne apróbetűt olvasgatnom). )
  Végül pedig egy másik, nem kevésbé kitűnő Deliriumtól szeretném kérni a Silence-t. Küldeném mindenkinek, aki szereti.

Nehéz kenyér

  Tegnap este találkoztam először jegyüzérekkel Magyarországon. Ahogy megérkeztünk az Arénához, egy harminc körüli fiatalember megkérdezte, nincs-e eladó jegyünk.  Aha, ő is szeretné megnézni az előadást - gondoltam. Pár perc múlva kiderült, nem erről van szó. Azért akart venni (olcsón), hogy aztán eladjon (drágán). Míg sorban álltunk a hivatalos pénztárakhoz, több kollégája is odajött hozzánk. Egy közepesen ellenszenves, ötvenes seftes újra és újra elmondta, hogy a jegyek elfogytak, már csak tőlük lehet venni. 30 ezerért ajánlott két 10 ezres jegyet (ez volt az ún. korlátozott láthatóságú székek árkategóriája), ami "a legjobb helyekre szól". Aztán már odaadta volna eredeti áron is a belépőket, de mi inkább kivártuk a sorunkat, végül a rendes pénztártól vásároltunk. Távozóban még hallottuk, hogy egy 18 ezres jegyért 8 ezret kínált a minket is leszólító beszerző.

  Összesen vagy nyolc-tíz üzért számoltam össze, s belegondoltam, mennyire nem lehet könnyű nekik idehaza. Valószínűleg csak mellékesként üzérkednek, mivel elég ritkán pöröghet az üzlet úgy istenigazából. Külföldön az egyik fő terepük a sportesemények, elsősorban a focimeccsek. Idehaza ez eleve kiesik, sokévente ha egy olyan mérkőzés van, ahova többen akarnak bejutni, mint ahányan beférnek.