Érdekes műfaj az, amikor egy egyetemi rektor vív szópárbajt a nyugati közvéleményben ügyeletes ördögnek kinevezett iráni elnökkel. Az aznapi XX. századi történelem szeminárium után a new yorki Columbia Egyetem diákjai átcsoszogtak a helyi IV-es előadóba, hogy írásban feltett kérdésekkel bombázzák Mahmúd Ahmadinezsádot. Emberünk, miután pár perc erejéig zokon vette, hogy a rektor lediktátorozta őt és kellemetlennek szánt kérdéseket tett fel, nyomban lendületbe jött.

 
A homoszexuálisok iráni kivégzését firtató kérdésre egyértelművé tette, hogy az ő házuk tájékán egyáltalán nincsenek melegek. „Nem tudom, ki mondta magának, hogy vannak”. A hallgatóság harsány kacajba fulladt. Azonban amikor az elnök arra emlékeztette a diákokat, hogy a nyolcvanas években Irak közvetett amerikai támogatással viselt háborút Irán ellen, már korántsem volt olyan élénk a publikum nevetőizma. A kivégzésekre és üldöztetésekre irányuló további kérdéseket hanyag eleganciával söpörte le az elnök: „Miért? Önöknél talán nincsenek kivégzések?”

Mahmúdnak a legtöbb nemzetközi konfliktusra van megoldása: Izrael státuszát például népszavazáson rendezné, némiképp enyhítve korábbi – „végképp eltörölni” elven alapuló – álláspontját. Az meg egyenesen magától értetődik, hogy Irán nem támad meg senkit.

Hogy a diákok se távozzanak üres kézzel, az elnök meghívta a jelen lévő nebulókat, látogassanak el bármely iráni egyetemre, s csodálják meg a szabadságot, annak legkifejlettebb formájában. (Névjavaslatunk a diákcserére: Perzsasmus).

A sok szempontból egyenlőtlen vita felvállalásával Ahmadinezsád az övéi előtt mennybe ment (lásd még: Gyurcsány Ferenc). Még akkor is, ha a Columbia Egyetem kezdeményezése Amerika nagyságát bizonyítja.