Megérkezett hozzám egy katasztrófaturista - egy német -, aki arra volt kíváncsi: hogyan tüntet a magyar. Megmutattam neki mindent, a Corvin köztől a Parlament majdnem elfoglalásáig. Kicsit unta.
Az első képen vonulunk. A turistám a provokátorokat akarta kiszűrni, és egy vasalt fekete terepgatyás srácról megállapította, hogy beépített rendőr. Tényleg elég feltűnő volt: pont, mint aki a raktárból kapta a friss Londsdale-t. A németem kíváncsi volt a szlogenekre és egyáltalán nem tartotta félelmetesnek a rendőröket. Nem értette, hogy miért van kétféle zászlónk. Elmagyaráztam neki, és erre azt mondta: aha. Amikor mondtam, bizottsági ülés volt arról, hogy miként meneküljenek meg a képviselők a Parlamentből a szörnyű tömeg elől, akkor hahotázni kezdett, és nem hitte el. Nem értette, miért félnek a képviselők azoktól, akikkel megválasztatják magukat?
Kérdezgette, hogy a fekete bomberdzsekis srác (akiből egyet láttunk) ugye skinhead, és a punk meg punk, és hogyhogy így együtt vonulnak?
Aztán kilenc körül láttunk néhány rohamrendőrt, akiket így sikerült lefényképeznem:
Közben összefutottunk egy rokonommal, aki busó álarcban jelent meg:
Én pedig felöltöttem a terrorista szerkómat, amit a német fotózott:
Elmagyarázta, hogy náluk nincsenek ilyen pártos tüntetések, ők azért demonstrálnak, hogy ne menjenek a katonák Irakba, vagy tíz százalékkal nagyobb bért követelnek.
Kicsit fellelkesült, amikor úgy nézett ki, hogy páran be akarnak menni a Parlamentbe. Neki is megdobbant a magyar szíve, aztán lelohadt.
Nem értette, hogy miért van olyan rossz híre a német sajtóban Orbánnak, amikor Gyurcsány a hazug és a kommunista.
Tehát nekem ilyen volt ez a tüntetés. Lehet már a századik. Nem hittem, hogy bármi is változik, de legalább idegenvezetőnek jó voltam.