[Az írás a Reakció szeptemberi papírkiadásában jelent meg. Folytatás az előző postból: A jövő visszahódítása (I-IV. fejezetek)]


VISSZATÉRNI A NEMZETI ÉRDEKEKHEZ
Magyarországon sajnos magyarázatra szorul az a máshol axiómaszámba menő tétel, hogy a diplomácia a nemzeti érdekek védelméről szól. A külpolitika nem egyenlő a mosolydiplomáciával és nem belpolitikai célokat szolgál, különösen nem egyes politikusok exhibicionista személyiségének fényezését. Nem fogadható el az sem, hogy politikai ellenfelünket lépten-nyomon lejáratva nagy mellénnyel magyarázzuk a külföldi partnernek: Magyarországon egyedül velünk érdemes szóba állni, mert a másik fasiszta. Ez provincializmus, amit itthon épp azok a – magukat rendkívül felvilágosultnak gondoló – „progresszívek” művelnek, akik a „nyugati gondolkodásmód” kizárólagos hazai letéteményeseinek hiszik magukat. Szeretnénk, ha Magyarországnak egyáltalán lenne külpolitikája, ma ugyanis ilyesmiről nem nagyon beszélhetünk. Hazánknak ma nincs álláspontja egy sor nemzetközi kérdésben, karakter és vízió nélküli országgá lettünk.

AZ EU ÉS A NATO KERETEI KÖZÖTT
Hiszünk az Európát, illetve Európát és Amerikát szilárdan összefogó intézményekben, az atlantizmusban, az Európai Unióban és a NATO-ban. Valljuk, hogy Brüsszel nem egyenlő Moszkvával, hanem a magyar érdekek érvényesítésének egyik legfontosabb színtere. Még akkor is, ha a – jelentéktelen ügyekben elszánt, jelentős kérdésekben viszont lábujjhegyen közlekedő – magyar diplomácia eddig nem látszik hozzászokni az uniós versengés légköré-hez. És igen, hiszünk az Egyesült Államokkal fenntartott szoros szövetségi viszonyban, még akkor is, ha ez a viszony természetszerűleg roppant aszimmetrikus. Nem azért hiszünk benne, mert szeretjük Amerikát, hanem mert az érdekeink ezt diktálják. A Reakció nem a New York-Tel-Aviv-tengelyen értelmezi a világpolitika rezdüléseit, s magyarként nem a palesztin-izraeli konfliktus Izrael számára legkevésbé kedvező megoldását tekintjük életünk fő céljának. A Reakció nem isteníti Ahmedinezsádot, Chavezt és a többi futóbolondot csupán azért, mert szembe mernek szállni Amerikával. (Valamint szerintünk Guantanamón nagyjából jó helyen vannak azok, akik egyébként szabadidejükben metrókat és buszokat robbantgatnának európai városokban.) Emellett inkább nézzük amerikai topmenedzserek gyakran viszszatetsző ámokfutását Budapesten, mint hogy a Putyin által reaktivált KGB  és a vele összefonódott orosz maffia foglalja el (újra) a magyar nemzetgazdaság kulcspozícióit.

A NEMZETPOLITIKA FELÉLESZTÉSE
Az elmúlt kilencven év minden kudarca, december ötödike és a legújabb koalíciós kinyilatkoztatások ellenére a határainkon túlnyúló magyar nemzetet továbbra is megfelelő értelmezési keretnek tartjuk. E  ténynek mindenkor a külpolitika homlokterében kell állnia. Nem azért, mert mi azt mondjuk, hanem mert odaát – Szepsiben, Visken, Marosludason és Nagybecskereken –  még mindig ezt várják tőlünk. A státustörvényt annak idején fontos és hasznos eszköznek gondoltuk – és gondoljuk most is –, amelynek rehabilitációjára és továbbfejlesztésére lenne szükség. Melldöngetés és Wass Albert-szobrok avatása
nélkül, de jeleznénk román,
szlovák és szerb barátainknak: a nekik boldog pillanatokat szerző Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok után ismét medencébe szálltunk, és ne nézzenek minket teljesen hülyének. (A Malina Hedvig körüli koncepciós eljárás például nem szlovák belügy.) Nem tartjuk egészségesnek, hogy a hazai belpolitika határozza meg viszonyunkat a határon túli magyar szervezetekkel, és a korrupciószagú klientúrarendszer felszámolását alapvetőnek tekintjük a határon túlra csordogáló pénzek esetében. A Reakció különösen nem támogatna egyes polgármestereket csupán azért, mert – akaratlanul is a román célokkal összhangban – az RMDSZ víz alá nyomásán fáradoznak. Fontosnak tartjuk, hogy a határon túli magyarság őrizze meg az adott országban parlamenti képviseletét.



AZ ÁLLAM MI VAGYUNK
Talán lesznek olyanok, akik megvédik ezt az országot a XXI. században, ha gyökeresen szakítunk eddigi jól belénk nevelt államfelfogásunkkal. Az állam nem egy kedélybeteg, dagadt és szájszagú tanár, aki vonalzót csattogtatva a kezében jár fel s alá az osztályteremben, körmösöket osztogat és néha szigorú tekintettel azt írja a táblára, hogy „éljen a császár”, vagy azt, hogy „büdös zsidók”, vagy azt hogy „fasiszta pribékek”, vagy azt hogy „hamburgert enni jó”. Mi meg birka módjára skandáljuk, mert ha nem, jobb esetben kukoricán térdepeltetnek, rosszabb esetben kidobnak az ablakon. A nagy tanító nem létezik, káprázat. Most csak mi vagyunk és épp egymás uzsonnáját lopkodjuk. Szóval ez az egész államos dolog mi vagyunk. Vagy megvédjük, vagy szétmállik, netán ránk ragad. Az elmúlt kétszáz évben viselt háborúink azt tanítják, csak önkéntesen szervezett honvéd haderő tudott sikeres hadműveleteket végrehajtani. A branyiszkói hágótól a székely hadosztályon át a pesti utcákig.  

PROFI HADSEREG
A honvédelemre fordítható pénzt GDP arányosan nem szabad tovább csökkenteni, viszont indokolt a magyar honvédség jelenlegi profi állományának további 15-20%-os csökkentése. Azért, hogy a megmaradt állomány fizetését fel lehessen emelni legalább ekkora összeggel, mert csak így várható el, hogy a komoly technikai tudást igénylő katonai gépeket megfelelő szakemberek kezeljék. Szükség van a tiszti előmenetel szabályozására, hiszen a világon arányaiban az egyik leghatalmasabb tábornoki kara a magyar honvédségnek van. Sok a tábornok, kevés a honvéd. A külügyminisztériummal együttműködve szükség van a lehető legtöbb – nemzeti érdekeinknek és szövetségi kötelezettségeinknek megfelelő  – nemzetközi békefenntartó misszióban való részvételre. Növelni kell a szerepvállalást a Balkánon. Elképzelhető, hogy a Hősök napján évente díszfelvonulást tartsanak katonai egységeink.
Magyarország nemcsak hárommillió koldus, hanem a legalább félmillió biztonsági őr hazája is. Ezért szükséges, hogy a biztonsági őrök szakmai kiképzése, kétévenkénti rendszeres vizsgájuk, a szükséges engedélyek megadása a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá kerüljön.

NEMZETŐRSÉG
A magyar államnak – az önkéntes tartalékos rendszerrel összhangban – kötelező lehetőséget teremteni arra, hogy érettségi után minden magyar állampolgár – férfiak és nők – részt vehessen egy há-  rom hónapos katonai kiképzésen. Önkéntes alapon! Aki ezen részt vesz – kezdetben kevesen lesznek – és  vállalja az ezzel járó terheket, valamint az egyetemi évek alatt a kéthetes, később, harminc éves korig az évi egyhetes továbbképzést, azok számára az állam kedvezményeket nyújt. Mint például felvételi plusz pont, a jogosítvány megszerzése, a személyi igazolvány, az útlevél illetékének az elengedése, kedvezményes bérlet stb. Természetesen rendvédelmi szervek dolgozója és biztonsági őr csak az lehet, aki részt vett ilyen kiképzésen, valamint fegyverviselési engedélyt is csak ilyen személy kaphat. Az ezen a kiképzésen részt vett emberekből területi alapon szerveződne a Nemzetőrség, amely alkalmas lenne természeti katasztrófák elhárításától, a rendőrség munkájának segítésén túl, a fegyveres honvédelmi harcra is. Ebben a legvégső esetben pedig az állam fenntartja magának a jogot a totális mozgósításra. Ilyen esetben pedig komoly előnyük lenne azoknak, akik már ismerik a kalasnyikovot.

SZOLGÁLATOK
Növelni kell a titkosszolgálataink költségvetését. Egy kis állam számára a leghatékonyabb védelmet a titkosszolgálataik jelenthetik. Törvényes felügyeletüket az Országgyűlés mindenkori ellenzéke vezette Nemzetbiztonsági Bizottságra kell bízni. Nem szabad engedni a szolgálatok összevonását, hiszen az öt különböző szolgálat működése hasonlatos a kéz ujjaihoz. Külön-külön egymással vetélkedve, egymást kiegészítve dolgoznak a legjobban. Ha pedig baj van, ökölbe szorulnak. Természetesen itt is elengedhetetlen a fiatalítás. És ezzel együtt a német modellt figyelembe véve meg kell nyitni 1990-ig a levéltárakat, teljesen kutathatóvá kell tenni a titkosszolgálati
archívumokat. Már csak a besúgók érdekei indokolják a titoktartást, a hallgatást és a zárt ajtókat. Két évtizeddel a rendszerváltás után jogunk van tisztán látni.



DECENTRALIZÁLT PÉNZKÖLTÉS, NEMZETKÖZI FELLÉPÉS
A környezetpolitika legfontosabb eszköze nem a környezetvédelmi költségvetés növelése,  hanem világos prioritások szerinti, megfelelő felhasználása. Elsődleges feladat az állam környezetpolitikai költését a tárcák között decentralizálni, ugyanakkor minden minisztérium számára kötelezően követendő irányelveket meghatározni büdzséjük (minisztériumonként eltérő) indokolt százalékarányának fenntarthatósági célokra való felhasználásáról. A környezettudatos kormányzati politikának a szakminisztérium mellett a gazdasági, a honvédelmi vagy éppen a visszaállítandó Ifjúsági Minisztérium tevékenységében is nyomon követhető szerepet kell kapnia. A határokon átnyúló környezetszennyezés megoldása a fenntartható fejlődés kulcstényezője. Cél, hogy (a kisebbségpolitika hagyományos fontossága mellett) Magyarország európai arculatában mostantól a környezetvédelem közösségi szabályozásáért folytatott lobbi is megkülönböztetett szerephez jusson. Egy szigorúbb Európai Unió segíthet abban, hogy hazánk csökkentse a mindeddig alulszankcionált vízszennyezésből, önkényes vízszabályozásból vagy épp szemétcsempészetből fakadó kárait. Ezzel hozzájárulhat olyan határon inneni és túli értékek megóvásához, mint nagy vízhozamú folyóink, Verespatak vagy a Tokaj-hegyaljai borvidék.  

TÁMOGATÁS A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKÉRT
Az energiagazdaság területén a reálpolitika és a jövőközpontú innováció egyidejű érvényesítése a cél. Magyarország vállalt kötelezettsége, hogy energiafelhasználásában folyamatosan növelje a megújuló források részarányát. Fokozott regionális együttműködést és technológiai transzfert tartunk szükségesnek a hozzánk hasonló földrajzi adottságokkal rendelkező térségbeli államokkal, nem csupán a szél- és napenergia, de a biomassza és a geotermikus energia termelésének és tárolásának területén. Javasoljuk, hogy induljon kormányzati program a háztartások, valamint a gazdasági szervezetek és vállalkozások megújuló energiafelhasználásának ösztönzésére.

ENERGIABIZTONSÁG
Nem osztjuk azt a nézetet, hogy a megújuló energiaforrások elterjedését akadályozná az atomenergia gazdaságos és ésszerű kihasználása. A zöldenergiákra fordított figyelem mellett a hagyományos források terén a hatékonyság növelése a cél. Energiabiztonságunk kulcsa, hogy elfogadjuk: az ország ellátásához szükséges mennyiségű energiát költséghatékonyan egyelőre csak atomerőmű segítségével tudjuk előállítani. Ezen a területen ráadásul – szemben a fosszilis energiahordozókkal – mód van a nemzetközi kiszolgáltatottság keretek közé szorítására.  Ezért támogatjuk az atomenergia további, hosszú távú használatát.

KÖRNYEZETTUDATOS GONDOLKODÁST
A környezettudatos szemléletnek a jelenleginél nagyobb részt kell hasítania az alap- és középfokú oktatási tantervekből. Nem csupán a természettudományi-, de a társadalomismereti tárgyak tematikájában is meg kell jeleníteni a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem Magyarország számára legfontosabb kérdéseit – így a klímaváltozás és az energiatakarékosság szempontját. A felsőoktatásban növelni kell a környezetgazdász és környezetmérnöki szakok államilag támogatott hallgatói helyeinek számát. Különösen fontos tudatosítani, hogy a kormányzati kompetenciák és bevezetésre kerülő ösztönző rendszerek ellenére a környezetvédelem alapvetően egyéni felelősség, és társadalmi érdek.
NAGYOBB BÜNTETÉSEK A KÖRNYEZET ROMBOLÓINAK
Elengedhetetlennek tartjuk, hogy megtörténjen az energiapolitika és a szociálpolitika szétválasztása. Nincs elegendő egyéni motiváció az ésszerű fogyasztásra, ha annak ára nem tükrözi a költségeket, különös tekintettel a környezetvédelmi, egészségügyi következményekre. Fontosnak tartjuk, hogy mindezeken felül az állam használja büntető eszközeit is (bírságok, büntetések) a környezetszennyezők ellen a környezettudatos gondolkodás erősítéséért, a tisztább, élhető Magyarország érdekében. Természetesen az államnak ezeket a törvényeket és szabályokat be is kell tartatnia. Javasoljuk a környezet- és természetvédelmi bírságok drasztikus megemelését és gyorsított behajtását akár inkasszó formájában is.