Van itt ez a kampány az üzletek vasárnapi bezárásáért. Felülről kitalált házifeladatnak tűnik, csinálgatják hát, még a különösen irritáló kommancs szakszervezetet is sikerült mögé állítani, derék. (Holott szerintem az MSZOSZ léhűtő funkcijainak nem szabad vasárnap kellene, hanem egy bepöccent Margaret Thatcher, de ez most mellékszál.) Ugye az igaz, hogy hívőknek, nem hívőknek íratlan törvények szerint is legalább egy szabadnap jár a héten, ez már csak az emberek mentális egészsége miatt is fontos lenne, meg hát ősi rend szerint így természetes. Úgyhogy ezt nem vitatom és az is értelemszerűnek tűnik, hogy vasárnap legyen az, amikor az ember kihúzza a dugót, család, regenerálódás, szunya, természetjárás, mozi, miazmás. Csakhogy.

Élünk pár millióan olyanok is errefelé, akik mondjuk gyakorta csont nélkül hat napot dolgozunk a héten és a fent vázolt szabadidős programok mellett leggyakrabban csak vasárnap tudunk nagybevásárolni, shoppingolni, plázázni (v.ö.: Lezsák összes: "Kimentek a tankok, bejöttek a bankok." ) Lehet, hogy a kampánykiskáté szerint (hétfőre bemagolod, fiam!) "az emberek alig vásárolnak vasárnap", de akkor én az alig vásárlók között vagyok és szeretném, ha én választhatnék, dönthetnék arról, hogyan osztom be a hetemet. Természetesen egyetértek azzal, hogy akarata ellenére ne lehessen senkit sem arra kényszeríteni, hogy ezen a napon dolgozzon. De azzal is, hogy dolgozhasson, ha akar, feltéve, ha betöltötte a 18. évét. Lehet persze a vasárnap szépségéről beszélni azon nem kis tömegeknek, akiket azért rúgnak ki, mert egy nappal csökken a nyitvatartás. És még egy, ami szerintem a döntő ebben a kérdésben: aki manapság próbált bármilyen (köz)szolgáltatásban ügyintézni, legyen a szétzüllesztett ELMŰ, egy mobilszolgáltató vagy közhivatal, pontosan tudja, hogy ezek egyenként ma már kvázi negyed-, félnapos programok. Mindezek teljesen felborítják az ember napirendjét, sok minden hétvégére marad. Arról nem is szólva, hogy egy ilyen romos és elmaradott gazdaságban, mint a magyar, ahol jelenleg éppen 1.4%-os növekedést sikerült elérni, talán nem a munka korlátozása az időszerű. Az a szöveg pedig, hogy "Amire szükségük van, így is beszereznék" - kissé pimasz. Álljál sorban Béla, te helyettem péntek délelőtt a hivatalban, és akkor megígérem, hogy nem megyek vasárnap vásárolni.

Hab a tortán ez a "multik önkénye" típusú retorika, ami szerintem megint vakvágány, de ebbe itt nem mennék bele, a politika láthatóan ugyanazt a fdorgatókönyvet követi, mint mondjuk 2003-ban, senki nem tanult semmit.