Német fiatalok balatoni nyaralásáról olvashatunk kiadós riportot a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitungban. A cikket olvasva eltűnődhetünk, hogy nekik vagy nekünk kínosabb a sztori. Szaftos idézetek:
„A legtöbben már akkor részegek, amikor kora este felszállok a buszra Frankfurtban. (…) A sofőr előbb kusst üvölt, majd azt ordítja: „Sokat vedeltek, sokat hugyoztok, de tartsátok tisztán a budit!” A csürhe egy pillanatra elhallgat, majd iszik tovább. Az utat úgy lehet elképzelni, mint osztálykirándulást tanárok nélkül. „Pornót”, üvölti valaki. Alig két órával a sofőr felszólítását követően már telehányták a vécét.
„És hol vannak a nők?” - kérdezi az egyik frankfurti. „Riminiben”, hangzik a válasz. „Akkor felcsípek egy magyar nőt”, üvölti a frankfurti. A magyar határ után kiégett kukoricaföldek, elszáradt napraforgók, köztük néhány olyan ház, amelyekről pereg a vakolat. „Mióta van itt vége a háborúnak?”, kérdezi egy rövidre nyírt hajú kölni.
A többiek még másnaposságukat próbálják kialudni, részegek, vagy keményen azon dolgoznak, hogy újra azok legyenek. A 159 eurós siófoki út azt jelenti: a reggelinél klórszag, hatcsomagos Dreher dobozos sör a déli pizza után, és esték, ahol a sok sör mellett egyre kisebb a remény, hogy a szexuális ábrándokból valami is megvalósul.
Ugyan beszélnek németül, de láthatóan a lehető legkevesebb magyar nőnek van étvágya, hogy egy tesztoszteron-túltengéstől szenvedő frank focicsapat ama játékosaival közösködjön, akik most élik át pubertáskoruk késői fázisát”.
