Újra az érdeklődés középpontjába kerültek Németországban a berlini fal áldozatai, akiket a Nyugat-Berlinbe menekülés során lőttek le az NDK határőrei és államvédelmi katonái. Először készül teljes adatbázis az elhunytakról, miközben egy most felbukkant Stasi-parancs is borzolja a kedélyeket.
„Ne habozzon a lőfegyver használatával, akkor sem, ha a határsértők nőkkel vagy gyerekekkel próbálnak átjutni, mert az árulók már gyakran kihasználják ezt a lehetőséget” – áll a Stasi egykori parancsában, amit a hétvégén hoztak nyilvánosságra. A dokumentum tartalma megrázta a német közéletet. A kereszténydemokraták egyik vezető politikusa, Ronald Pofalla úgy nyilatkozott: „Ez a lőparancs riasztóan emlékeztet minket arra, hogy milyen embertelen volt a kommunista rendszer”.
A nyilvános NDK-dokumentumokban csak végső, kivételes esetként engedélyezték a fegyverhasználatot, bár Erich Honecker egy 1969-es beszédében már áldását adta a szabad lövészetre: „arra kell törekednünk, hogy teljesen kiiktassuk a határsértéseket. Mindenhol lövészeknek kell lenniük. Mindenhol kíméletlenül használni kell a lőfegyvert. Azokat az elvtársakat, akik sikerrel alkalmazták a lőfegyvert, jutalomban kell részesíteni” – mondta Honecker.
Az, hogy a brutális parancs a valóságban is érvényesült, jól példázza egy 1984-es eset, amit a Spiegel közölt a hír kapcsán: két határőr háton lőtt egy húsz éves fiatalembert, aki létrán akart átmászni a falon. A haldokló fiút csak két órával később vitték kórházba, de addigra elvérzett. A határőröket kitüntették, míg a jelentés megállapította, hogy feltűnően sok töltény fogyott ki a fegyverekből. Az áldozatok teljes névsorát és adatait ezekben a hetekben állítják össze az illetékes intézetek. Ahogy a Stasi aktákat vizsgáló hivatal egyik tagja mondta: „Még messze nem vagyunk a feldolgozás végénél”.
Egon Krenz, az NDK egykori elnöke és kommunista pártjának főtitkára egy napokban adott interjúban viszont mindezek ellenére azt állítja: nem volt ilyen parancs, és az életből sem emlékezik ilyen esetekre. „Egy ilyen lőparancs ellenkezett volna az NDK törvényeivel” – mondta az egykori kommunista párttitkár. Németországban az újraegyesítés óta folytak vizsgálatok és perek a hidegháború egyik sötét fejezetének tisztázására. Az elhúzódó, bonyolult perek ritkán végződtek valódi, katartikus ítélettel: az áldozatok és családtagjaik történetei nem kerültek ki a valódi nyilvánosságra, miközben a tettesek mindent megtettek önmaguk tisztára mosásáért.
